Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 4. 1688 - 1848 - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 16. (Székesfehérvár, 1979)
Németh László: A székesfehérvári egyházmegye kialakulása (1688 - 1777) és első püspöke, Sélyei Nagy Ignác (1777 - 1789)
A püspök hatásköre Sélyei püspök nemcsak megszervezte, szabályzatokkal látta el a kormányzása körébe tartozó intézményeket, hanem egyházmegyéjének teljes jogú gazdája is akart lenni. Irányításra termett egyéniség volt, aki a maga háza táján uralkodni akart. Szemét rajta tartotta egyházmegyéjén, és szigorú kézzel rendet teremtett minden vonalon. Annál inkább bántotta, hogy püspöki joghatóságát megnyirbálva látta részben az egyházmegyében működő és joghatóságától nagyrészben független szerzetesek, részben a kegyúri jogok gyakorlása által. A kis székesfehérvári egyházmegyében II. József szerzetesellenes intézkedése előtt 82 egyházmegyés pappal szemben 115 szerzetes működött.248 A püspöknek azt kellett tehát éreznie, hogy a kiváltságokkal rendelkező szerzetesek csak részben szolgálták az egyházmegye célját. Püspökségének második hónapjában már körlevelet intézett az egyházmegye szerzeteseihez.249 Kemény szóval intette őket rendi szabályaik megtartására. 1782-ben keserűen panaszkodott Űrményi Józsefnek, hogy egyházmegyéje jobb plébániáin szerzetesek ülnek, ők pedig másfelé húznak, a püspök tekintélye kevés ahhoz, hogy rendet teremtsen. Egyébként is csak a rendi szentjeik kultuszával törődnek, híveik a hit terén tudatlanok.25 o Elrendeli, hogy a szerzetes tegyen vizsgát, mielőtt egyházmegyéjében működni kezd.251 Később megállapítja, hogy a vizsga maga nem elég, a működési alkalmasságról csak a gyakorlat győzhet meg. Arra törekszik, hogy egyházmegyéjében szerzetes lehetőleg csak mint beosztott nyerjen alkalmazást. Szerzetesellenes beállítottsága kitűnik Batthyány prímáshoz 1781. június 16-án kelt elaborátumából. Ebben keserűen említi, hogy XIII. Kelemen a jezsuitáknak olyan messziremenő felhatalmazásokat adott, amilyeneket a püspökök is csak bizonyos időszakra kapnak meg. „Jó lélekkel lehet azt nézni, hogy megfosszanak minket azoktól a jogainktól, amelyeket maga az Isten adott nekünk? A magam részére addig nem fogom tudni az egyházat »ránc és szeplő nélkül valónak« látni, míg henne helyet találnak a jognak ilyen bitorlásai.”252 Részben ezzel magyarázható, hogy II. József szerzetesellenes intézkedéseit Sélyei püspök nem kísérte ellenszenvvel.253 254 Nagy Ignác főpásztori joghatóságának korlátozását látta a kegyúri és főkegyúri jogban, és ezt több alkalommal kifejezésre is juttatta. Különösen felháborította, hogy a földesúr a kegyúri jog alapján a plébánost szolgájának tekinti, sőt beleszólást követel magának az istentisztelet időpontjának megállapításába is. 1782-ben Ürményi Józsefhez fordult azzal a kéréssel, hogy legfelsőbb helyről eszközöjön ki utasítást, amely megtiltja a kegyúrak önkényét. „Siralmas — írja — hogy némely helyen a népet azzal gyötrik, hogy 9 órától 12 óráig kényszerül várakozni a misére, mert a földesúr kényelemből megvárakoztatja a papot.”25 4 Papjait védte a földesúri túlkapások ellen. A csabai földbirtokosnak írta: „...ha az Uraság tisztei szanaszét fognak bánni a plébánosokkal, sok czeremóniát nem teszek, minden pap nélkül fogom hagyni a helységet, és azt meg nem szenvedem, hogy minden hitvány ember poczkázzon a papjaimon.. ,”255 248. Ibid. III. 410. 249. Ibid. I. 112—116. 250. Ibid. III. 391. 251. Ibid. III. 262—263. 252. Ibid. III. 70—92. 253. Ibid. 56. Bajzáth József veszprémi püspökhöz 1781. máj. 3-án írt levele. A harmadrendek és kongregációk feloszlatásával teljesen egyetért. Levél a kancellárhoz uo. IV. 27—31. 254. Ibid. III. 392. 255. Ibid. II. 1780. okt. 30. 83
