Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 4. 1688 - 1848 - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 16. (Székesfehérvár, 1979)

Németh László: A székesfehérvári egyházmegye kialakulása (1688 - 1777) és első püspöke, Sélyei Nagy Ignác (1777 - 1789)

lágháború áldozata lett.134 Az 1739-es pestisjárvány idején épült Szent Sebestyén fogadalmi kápolna a mai felsővárosi templom helyén állott.135 136 137

A vidéki plébániatemplomok közül kőépület volt toronnyal: Vál, Pázmánd, Bicske, Etyek, Mór. Ezeket a protestánsoktól vették vissza a földesúrak. Katolikusok építették a török után a bodajkit, az iszkaszentgyörgyit. Kőépület volt fa toronnyal a templom Tárnokon, Adonyban. Kőépület torony nélkül Érden, Ercsiben, Perkátán, kastély-kápolna szolgált istentiszteleti célokra Ácsán és Lovasberényben. Paticsfalú volt a templom Csákváron, Vajtán. Csórón nádtetős a templom, a kálvinistáktól vette vissza a földbirtokos. Félig volt kész a templom Száron, ablak nélkül, belső szintje egyenetlen.

A filiákban még' nyomorúságosabb volt a helyzet. Magyaralmáson egy parasztház szobája szolgált istentiszteleti célokra, a konyhában lakott a kántor. Ugyanígy parasztházban volt a kápolna Pentelén, Sárkeresztúron, Pusztavámon. A községházban misézett a szórványlelkész Abán és Seregélyesen. Urasági magtár egy részét választották le templom céljaira két helyen. Sárfalu templom szolgált istentiszteleti célra két községben, szűk kápolna három helyen, csupán hat filiában volt kőből épült templom, de kettő ezek közül is fatornyos.186

Székesfehérvárott is csak 1701-ben kezdték égetni az örökmécsest a jezsuita templomban.131 Az 1747-es can. vis. szerint csak egyetlen vidéki templomban, Adonyban égett az örökmécs Sternthall bárónő alapítványa folytán, másutt csak vasár- és ünnepnapokon, meg legfeljebb az ádventi roráték idején.138

Barokk vallási élet

A hitélet a tárgyalt korban a megújulás képét mutatja. A vallásosság a hívek egész életét átszövi. Jellemzője a mozgalmas, lendületes lelkiség, ami főképpen a körmenetekben és a zarándoklatokban nyilvánult meg. Ez különösen Székesfehérvárott a jezsuita plébánián követhető nyomon a házi történet alapján. De a plébános feladatköre nagyjából minden plébánián ugyanaz volt.

A plébános és a káplán a polgári év elején házszentelés címén minden hívő otthonába ellátogatott. Január 5-én, Vízkereszt vigíliáján kezdték a házszentelést a főtiszteknél és a városházán. A hónap közepéig minden házzal végeztek. A németnyelvű pap a német családokhoz, a magyar nyelvű a magyar családokhoz kopogtatott be. A házszentelést még a rácok is szívesen vették. Január 20-án körmenetet vezettek a Szent Sebestyén kápolnába, és ott énekes misét mutattak be.139 140 Február 2-án gyertyaszentelő körmenet volt a plébániatemplom körül. Farsangvasárnap, hétfőn és húshagyókedden egész napos szentségimádás volt, amit körmenettel fejeztek be. A három-134. Diarium: 1734. aug. 8-án szentelték fel.

135. Ibid. 1739. május 19. A város fogadalma. — KAROLY I.: op. cit. 209—212.

A kápolna tornyára a keresztet 1741. ápr. 12-én helyezték föl.

136. Can. Vis. Distr. Alb. 1747. — vő. KÖRMENDY J. : Fa- és sövénytemplomok a veszprémi egyházmegye területén a XVIII. században. A Veszprém megyei Múzeumok Közi. 10. (1971.)

137. Diarium: 1701. nov. 12.

138. Can. Vis. Distr. Alb. 1747. 277.

139. A különböző céhek esztendőnként védőszentjük ünnepén, vagy az általuk választott napon szentmisét mondattak, azon részt vettek. Így az ácsok József napján, a kerékgyártók Katalinkor, a kádárok Orbán napján, a kelmefestők Szent Mártonkor, a kőművesek Rókus napján, a kereskedők Medárd napján és Szent Mihálykor, a tímárok Szent Lajos és Szent

Pál napján, a fazekasok Flórián napján, a tobakosok Szent Bertalan ünnepén, a juhászok karácsony vigíliáján, a takácsok karácsony ünnepén.

140. Diarium: 1702. febr. 26. Sorte traxerunt tribus. A 6 ad 7 Rotarii, a 7 ad 8 fabri serrarii et ferrarii, ab 8 ad 9 figuli et pannifices, a 9 ad 10 murarii et nodifices, a 10 ad 11 arcularii et pelliones, ab 11 ad 12 Syntaxistae et Grammatistae, a 12 ad 1 Principistae et Parvistae, ab 1 ad 2 lignarii et textores, a 2 ad 3 Sutores et Sattyanmacher, a 3 ad 4 Lorarii et Cothurnarii,, a 4 ad 5 Vietores et Sartores, a 5 ad 6 Laniones et Tonsores.

67