Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 4. 1688 - 1848 - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 16. (Székesfehérvár, 1979)
Németh László: A székesfehérvári egyházmegye kialakulása (1688 - 1777) és első püspöke, Sélyei Nagy Ignác (1777 - 1789)
a veszprémi egyházmegyének Fejér megyével határos egyéb helyeire, ahol nem alakultak plébániák, illetve amelyek nem tartoztak valamelyik megszervezett plébánia területéhez.6® A Szent Anna kápolnához való jog hosszú vita tárgyát képezte a prépost és a jezsuiták között. A vizitáló Berényi Zsigmond püspöknek a prépost káplánja, Ottó Cézár nem adta ki a kápolna kulcsait, és a vizitációkor a kápolnát lakatossal nyittatták ki.60 61 62 Dolberg Gellért Vilmos őrkanonok a hosszas vitának azzal vetett véget, hogy a kápolna ellátását a székesfehérvári ferencesekre bízta. A jezsuita szuperior a kápolna kulcsait az esztergomi érsek utasítására 1733. máj. 29-én adta át a ferenceseknek, és ettől az időponttól — rövid megszakítással — a legutóbbi időkig ők tartották gondozásuk alatt az értékes műemlék-kápolnát.82 A karmeliták a város visszavételét követő években telepedtek meg Székesfehérvárott. A jezsuita diárium első lapjain már szerepeltek a karmelita házfőnök és P. Venantius, akik szolgálatot végeztek a jezsuiták felkérésére a rendi templomban.63 Majd P. Amatus elegáns ünnepi dicsőitő beszédét emeli ki az évkönyv írója Szent Ignác ünnepén.64 Nedeczki Imre jezsuita főnök feljegyzi, hogy a kármeliták a plébánosi jogkörbe ártották magukat^ de nem kívánja el tőlük ezt a szereplést. (Tudniillik harci lobogókat áldottak meg.)65 A rendtagok ebben az időben főképpen német anyanyelvűek voltak. Skapuláré ünnepén például nem volt a templomukban magyar nyelvű szentbeszéd. A skapuláré ünnepe rövidesen kedvelt ünnep lett városszerte. A céhek zászlóikkal vonultak ki a körmenetre a kármeliták rendi ünnepén. A jezsuita szuperior vállalta az ünnepi szentmise végzését, de a körmenetet sehogyse helyeselte. Amint írja, az előbbi évben fordult elő első ízben, hogy a céhek is megjelentek a körmeneten, és a kármeliták ez évben már törvényes jogcímet akartak biztosítani eljárásuk számára. A jövő évben ezt sehogyse szabad megengedni, mert akkor a ferences atyák valami hasonlót fognak kezdeni ennek ürügyén.66 67 A következő évben a kármeliták engedélyt kértek a körmenet megtartására a szuperiortól skapuláré ünnepére. A szuperior azt válaszolta, hogy nem áll hatáskörében a céheket kirendelni, ezt az ügyet a bíróval kell tisztázni.87 Az új kármelita rendház alapkövét Berényi Zsigmond helyezte el 1732-es vizitációja alkalmával.68 69 70 Két év múlva^ Kármelhegyi Boldogasszony ünnepén a vendégekkel, köztük a jezsuita plébánossal és a két vendégszónokkal együtt első ízben étkeztek az új reíektóriumban. A szegény rendház több alkalommal részesült a várostól adókedvezményben, és elengedték számukra a tizedet is.63 Érdemes feljegyzés áldozatos készségükről, hogy P. Julianus kármelita az 1739-es nagy pestisjárvány idején felajánlkozott a jezsuita plébánosnál a pestises betegek ellátására, ha a szükség úgy kívánja.7® 60. VFL. A 39/b/l Protocoll. Épp. 1734—1675. pag. 229—230. 61. A jezsuita plébános és a város magisztrátusa az új őrkanonokhoz levélben fordulnak a vitás kérdés eldöntésére. Diarium : 1733. márc. 7. 62. Az esztergomi érsek utasítása már április 27-én megérkezett a superiorhoz, a kulcsok átadására, de ő megvárja az őrkanonok intézkedését. Az őrkanonok a kegyurasága alá tartozó Gölle plébánosát küldi Fehérvárra az ügy elintézésére. Diarium: 1733. máj. 29. 63. Diarium: 1701. dec. 2—3. — 1701. dec. 17. — 1702. jan. 14. — 1702. márc. 26. 64. 1702. aug. 31. 65. Diarium: 1704. márc. 4. 66. Diarium: 1716. júl. 18—19. 67. Diarium: 1717. júl. 18. 68. Ibid. 1732. szept. 27. 69. KÁLLAY I.: Az adózás története Székesfehérvárott a XVIII. században. — Fejér megyei Tört. Évkönyv 7. (1973) 56. — KÁLLAY I. : Székesfehérvár haszonvételei. 1688—1790. között. = Fejér megyei Tört. Évkönyv 5. (1971) 51. 70. Diarium: 1739. okt. 23. 59
