Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 4. 1688 - 1848 - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 16. (Székesfehérvár, 1979)

Németh László: A székesfehérvári egyházmegye kialakulása (1688 - 1777) és első püspöke, Sélyei Nagy Ignác (1777 - 1789)

sát nem áll módunkban adatok hiányában olyan mértékben felvázolni, mint a jezsuitákét. Annyit tudunk, hogy a város felszabadítása után hamarosan megjelentek a ferencesek is, és régi kolostorukra, templomukra bejelentették igényüket.47 Batthyány Ádám generális és Vánossi Lőrinc harmincados kijelölték számukra az ősi prépostsági házat és a mellette lévő kápolnát. Itt Bartos Mihály házfőnök és rendtársa be is rendezkedtek.48 De Müller Ferenc prépost két év múlva igazolta, hogy a ház a prépostságé. A ferencesek ekkor a volt török fegyverraktárt és ennek tőszomszédságában álló három házikót kapták templom és rendház céljaira. Lipót király 1690- ben ehhez az adományozáshoz megadta a legmagasabb hozzájárulását.49 50

Rendházuk 1730-ban emelkedett konvent rangjára.59 Már 17'02-ben megalakították a rend vezetése alatt álló konfraternitást, a kordaviselők testvéri közösségét, hogy Szent Ferenc szellemét a hívek körében terjesszék. Havonta újhold vasárnapján tartotta az egyesület a gyűlését és templomuk körül a körmenetét. A felszabadulás után kis létszámú zárda egyre népesebb lett. A növekedést végigkísérni nem áll módunkban, de 1735-ben az úrnapi körmeneten tizenkét ferences atya vett részt.51 Ehhez a számhoz hozzá kell számítani azokat is, akik a rendház tagjaiként vidéki plébániákon működtek. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a fehérvári rendtagok száma nem sokkal maradhatott el a húsztól.52

Bíró püspök nem túlzottan bővelkedett a szerzetesek dicséretében, de a fehérvári ferencesek az ő tetszését is megnyerték. Ezt azzal is kiérdemelték, hogy a megyében is több helyen folytattak lelkipásztori munkát, és enyhítették a paphiánnyal küzdő püspök gondjait.53 Lovasberényben 1719-től jártak ki rendszeresen pasztorálni,54 innen látták el egy ideig Vértesacsát is. Majd ugyanitt helybenlakó ferences udvari pap volt a lelkipásztor. Seregélyest és környékét 1736-tól vették lelkipásztori gondozásuk alá.55 Sárkeresztúr, Aba szintén a fehérvári ferencesek működési területéhez tartozott, de ott az ordinárius engedélyével a már említett Petresics Lőrinc is tevékenykedett.56

Időlegesen Csórt is ellátták, mint udvari káplánok 1746—52 között.57 Kálóz plébániájának a vezetésére maga Bíró Márton püspök kérte fel a fehérvári házfőnököt, Pintér Jeromost 1749-ben.58 Szabadbattyánt 1743-tól részben ferences, részben jezsuita atyák látták el a környékbeli szórványokkal együtt.59 Valóban elmondhatjuk, hogy a fehérvári ferences rendház a megye missziós területeinek egyik központja volt. A veszprémi püspök a székesfehérvári ferences atyáknak az egyházmegye következő községeire adott joghatóságot: Csákvár Szabadbattyán, Sárszentmihály, Kiskeszi, Nádasdladány, Füle, Polgárdi, Tác, Soponya, Kálóz, Aba, Sárkeresztúr, Seregélyes, Szerencsen, továbbá az ezek között a helységek között elterülő pusztákra, valamint

47. KÁROLY J. : Fejér Vármegye története, II. (Székesfehérvár, 1898.) 179—183. — PAUER: 178—185. — TAKÁCS I. : A székesfehérvári ferencesek és működésük. 24. Kézirat a Szfv. Pl.-ban — WEISZ J. M. : A székesfehérvári ferences kolostor története. (Várgesztes, 1975.) 49. Kézirat a Szfv. Pl.-ban.

48. PAUER: 179. — TAKÁCS: 1. — WEISZ: 5.

49. Pauer a diploma egész szövegét közli: 179—183.

50. WEISZ: 9. — BÖLCSKEY ö.: A ferencrendiek székesfehérvári Szent Imre temploma. (Székesfehérvár, 1930) 8.

51. Diarium: 1735. jún. 9.

52. 1763-ban 15 páter kapott gyóntatási joghatóságot a veszprémi püspöktől. VPL Protocoll. Epp. XXI. 10.

53. PEHM J. : op. cit. 162.

54. A lovasberényi plébánia keresztelteeinek anyakönyve 1719-től.

55. Can, Vis, Distr. Alb. 1747. 368.

56. Ibid.

57. Ibid. 120 — A vizítáció napjaiban Vida Jónás atya a plébános.

58. TAKÁCS I.: op. cit. 20.

59. Can. Vis. Distr. Wesp. 1747. 505. A plébános Szabó Vencel atya.

58