Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 4. 1688 - 1848 - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 16. (Székesfehérvár, 1979)
Németh László: A székesfehérvári egyházmegye kialakulása (1688 - 1777) és első püspöke, Sélyei Nagy Ignác (1777 - 1789)
biek során látni fogjuk, hogy a plébánia híveinek gyarapodó száma mellett középiskolájuk fejlődése is megkövetelte az egyre több rendtag munkába állítását. 1740- ben az atyák száma már hat, a magisztereké kettő, 1750-ben nyolc páter, egy magiszter és három segítő testvér, a rend feloszlatása előtt, 1773-ban tizennégy páter, két magiszter és három segítő testvér működött a rendházban.4 o A rendház fejlődését javarészt Vánossi Lőrinc harmincados fiának és örökösének, a jezsuita rendbe lépett Vánossi Antalnak köszönheti, aki mind anyagi, mind erkölcsi támogatásával nagy segítséget nyújtott a fehérvári rendháznak.40 41 Egész örökségét a rend és intézményei, főképpen a fehérvári ház javára áldozta.42 A templom építését, felszerelését, a rendház fejlesztését a távolból irányította, a superior-plébánost tanácsaival látta el.43 Vánossinak az volt a terve, hogy a fehérvári házat a rend magyarországi központjává, főképpen pedig a környék missziós centrumává fejleszti, ahonnét a katolikus restaurációt a megyében el lehet végezni, Mikor a fehérvári ház tagjaiban felmerült az aggodalom, hogy a rendtől elveszik a plébániát és ezzel a rendház anyagi bázis nélkül marad, Vánossi azt a véleményét fejezte ki, hogy ez nem is volna baj, mert akkor több energiát fektethetnének a fehérvári rendtagok a környék missziósmunkájába.44 A jezsuita provinciális alapítvánnyal kívánt gondoskodni arról, hogy két páter, mint a környék misszionáriusai kapjanak elhelyezést a fehérvári rendházban és főképpen nyáron, a szórványokban tevékenykedjenek, télen pedig a rendházban teljesítsenek szolgálatot. Ennek a törekvésnek lett az eredménye a kiváló képességekkel megáldott és lelkes misszionárius, P. Petresics Lőrinc üdvös működése Abán, Sárkeresztúron és Seregélyesen. Abán felépítette a háromszögű, ma műemlék Szentháromság-templomot.45 A diárium feljegyzése szerint a fehérvári beosztás a rendtagok számára sokágú, változatos és lüktető munkatempót diktált. A lelkipásztori feladatok, az állandó igehirdetés mind a vezetésük alatt álló templomokban, mind a többi templom vendégszónokaiként katekézis, tanítás az iskolában, anyagi ügyek intézése, építkezések irányítása, társadalmi érintkezés, utazások különféle ügyekben stb. munkabírást és lelkesedést igényelt.46. A ferencesek — bár plébániát nem vezettek — bizonyára nem kisebb hatással működtek Székesfehérvárott és a megye területén. De működésük színterét és hatá40. A plébánia híveinek gondozására hivatott plébános és káplánok mellett a gimnázium tanárai, három missziós atya és a gyógyszerész is szerepelnek a rendház tagjai között. A diárium feljegyzései között 1702. július 5-én találkozunk először a gyógyszerész említésével, aki Győrből érkezik. 1704. aug. 27-én ez áll a diáriumban : Győrből megérkezik P. Prentallerrel a gyógyszerész. 41. Vánossi 15 éves korában szülei tudta nélkül lépett a rendbe. Elhatározását Nedeczki Imre fehérvári házfőnök közölte a szülőkkel. Fontos rendi beosztásai közül említésre méltó, hogy Trencsénben a noviciusok magisztere és a kollégium rektora, gráci házfőnök, bécsi kollégiumi rektor, majd Rómában a rend generális asszisztense. Kiváló összeköttetéseit arra is felhasználta, hogy a számára olyan kedves fehérvári házat támogassa. 42. Az örökség összértéke 65—70000 forint között mozgott, ami a pénz akkori értéke szerint hatalmas összeg volt. Ld. VILLANYI L. A. : Vánossi Antal S. J. 1688—1757. (Pannonhalma, 1935). Kézirat, 45—50. 43. Terveinek végrehaitója Stocker Ignác házfőnök-plébános volt. Vánossi levelei a Pannonhalmi Főapátság Könyvtárában : Jesuitica 119 B. 27. 44. VILLANYI L. : op. cit. 93—97. 45. Praeliminaria. Informatio de Statu, qui ab anno 1744 usque ad annum 1751. inclusive evenit in parochiis Districtui Albensi adjacentibus. Szív. PL. — SCflOEN A. : Az abai Szentháromságtemplom szentélye. Székesfehérvári Szemle, 1935. 46. Elsőrendű feladatuknak mindenkor a lelkipásztorkodást tartották. Nem csupán a templomi szolgálatot látták el, hanem híveik szolgálatára iparkodtak állni minden téren. „Plures dissidentes coniuges compositi, malae vitae personae nuptui traditae, sublata scandala, pauperes viribus nostris adiuti, infirmi ac moribundi diu noctuque frequentati et ad pie moriendum confirmati”. Diarium összefoglals 1727. végén. 57
