Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 4. 1688 - 1848 - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 16. (Székesfehérvár, 1979)
Németh László: A székesfehérvári egyházmegye kialakulása (1688 - 1777) és első püspöke, Sélyei Nagy Ignác (1777 - 1789)
tagok is. A gyakori személyváltozások azzal a hátránnyal jártak, hogy mire a lelkipásztorok megismerhették volna a híveiket, már meg is kapták áthelyezésüket. De a későbbi idők folyamán mind a superiorok, mind a beosztottak működési ideje lényegesen megnőtt. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha azt a felvetést kockáztatjuk meg, hogy a rendi elöljáróság nem akarta hosszabb ideig a kezdetleges, sok áldozatot követelő, primitív életkörülmények között hagyni a rend tagjait. A jezsuiták fehérvári működésének első 15 évében a házfőnökök általában német anyanyelvűek, a másik rendtag pedig magyar anyanyelvű volt. A házfőnökplébános a németek gondozását látta el a rendi templomban, a magyar rendtag pedig a magyar anyanyelvű híveket a Szent István tiszteletére szentelt plébániatemplomban gondozta. A rendtagok száma 1703-ban már három,26 1704-ben négy.27 A szépen megindult fejlődés csakhamar megtorpant a háborús zavarok miatt. Magának a rendháznak és az egész városnak a sorsát végigkísérhetjük a rendi diáriumból a kuruc—labanc harcok idején. A házfőnök plébános az egyik héten a kuruc, a másik héten a labanc tábornokot volt kénytelen köszönteni a város bevételekor annak kapujában. Egyszer az egyik, majd a másik ebédre szóló meghívását kénytelen elfogadni. Egyszer a kurucok, máskor a labancok sarcolták meg a várost is, meg a rendházat is, hajtották el állataikat. De a legtöbb bajt a rácok okozták, akik rettegésben tartották az egész környéket28 Heister generálisnak jut a dicstelen feladat, hogy Nedeczki Imre plébános házfőnököt, rendtársát, Prentáller Jakabot, Naczkel György prépostsági káplánt és egy ismeretlen nevű ferences atyát a fehérvári rendházból lefogasson és Győrbe hurcoltasson.29 Prentáller atya csakhamar kiszabadult és visszakerült Fehérvárra, de Nedeczki házfőnököt Kassára helyezték. Helyébe Velencei Márton került Székesfehérvárra házfőnöknek és plébánosnak.30 A császári sereg 1704 májusától mindvégig kezében tartotta Székesfehérvárt, de a kurucok nem tágítottak a város falai alól és állandóan megismételték támadásaikat. Megszállva tartották Pákozd községet és a fehérvári szőlőhegyet is. A város megbízásából Velencei Márton plébános vette fel a kapcsolatot Szekeres István kuruc kapitánnyal, Bottyán generális megbízottjával, hogy a lakosság a szőlők művelésére és a szüretre bántatlanul kijárhasson a szőlőhegyre, megfelelő pénzbeli ellenszolgáltatás fejében. A plébánosnak a kurucokkal folytatott megbeszélései31 32 és magyar magatartása miatt egyre nehezebbé vált a helyzete. „A helybeli szenátus hat német tagját a magyar nemzettől teljesen idegen szellemű Schmidt jegyző irányítja” — panaszolta a feljegyzéseiben^2 26. Diarium : 1703. okt. 28. 27. Ibid. 1704. aug. 20. 28. A diárium leijegyzéseiből : A rácok a perkátai birtokot, a tiszttartót és családját a rajtuk levő holmiig kifosztották. — Rákóczi csapatai 1704. január 16-án bevették a várost. —Eszterházy kuruc generálistól menlevelet eszközöltek ki, a kurucok ennek ellenére kifosztották őket. 1704. jan. 19. — „Hodie incepit miserabilis status civitatis, dum omnibus suis prorsus expoliata est.” (Heister katonáinak fosztogatásához fűzött megjegyzés.) „Perseveravit miles caesareus in civitate eam spoliare continuans.” 1704. ápr. 9—10. A rácok a szentágotai birtokról minden állatukat elhajtották. Kutatásukra indultak, de az erdőbe a pásztorok sem merészkedtek bemenni, mert a rácok miatt életük veszélyben forgott. 1704. ápr. 15. — A budai katonai parancsnokságról parancsot kaptak, hogy menjenek Budára, mert ott sok összeterelt állat van, amiből kiválogathatják a sajátjukat, a kiküldött pásztorok a rácoktól való félelmükben nem mertek a felszólításnak eleget tenni. 1704. ápr. 26. — A császári parancsnok felperzseltette a csikvári külvárost. „Extrema pauperum ruina.” 1704. május 13. 29. — Heister generális a következő papokat fogatta el : Kecskeméti Mihály veszprémi nagyprépost, Nagy Ferenc veszprémi kanonok, két vidéki plébános, Naczkel György fehérvári prépostsági káplán, két ferencrendi (az egyik fehérvári, a másik veszprémi) Nedeczki jezsuita házfőnök és Prentáller magyar jezsuita szónok. Diarium : 1704. jun. 3. összefoglalja a történteket Velenczei házfőnök 1704. aug. 30-i feljegyzés után. 30. Diarium : 1704. október 22. 31. Ibid. 1707. ápr. 12. aug. 28., okt. 30., 1708. ápr. 26. 32. Ibid. 1707. május 19. „. . . moderante senatum hujatem 6 personis constantem notario Schmidt nuncupato, genii ab Ungarica natione prorsus alieni.’’ 55
