Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 4. 1688 - 1848 - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 16. (Székesfehérvár, 1979)
Németh László: A székesfehérvári egyházmegye kialakulása (1688 - 1777) és első püspöke, Sélyei Nagy Ignác (1777 - 1789)
Számunkra igen fontos adat, hogy a városban visszamaradt háromezret megközelítő lakos közül mindössze 19 személy nem volt megkeresztelve.19 Bármennyire izgató kérdés volna is, adatok hiányában nem tudunk arra válaszolni, hogy a keresztények katolikusok vagy protestánsok voltak-e. Egy bosnyák barát járt a városban a visszafoglalás előtt,2o de nyelvi nehézségek miatt nem tudott megfelelő lelkipásztori szolgálatot teljesíteni a magyarok között. A Székesfehérvárott élő magyarok bizonyára különösebb vallási műveltség nélküli keresztények voltak, csupán meg voltak keresztelve. De a felszabadulás után röviddel a városban összeverődött lakosok között élő reformátusok titokban összegyülekeztek a külvárosi mohai út mentén fekvő mecsetben. Areyzaga városparancsnok a reformátusok vallásgyakorlatát megtiltotta, a mecsetet pedig a jezsuitáknak adta át a mellette elterülő kerttel, a szomszédos házzal és másik három romban heverő kisebb épülettel együtt. A jezsuiták a mecsetet katolikus istentiszteleti célra alkalmassá tették, és ott állandó szolgálatot végeztek.21. De a jezsuiták a Belvárosban is kezelésükbe vettek egy mecsetet minarettel együtt, ami később rendi templomuk lett.22 Az előbbit Szent József az utóbbi a Szeplőtelenül Fogantatott Szűz tiszteletére szentelték.22 A város felszabadulása után 2 évvel a város egyetlen plébániája a jezsuiták gondozásába került.24 A vegyes nemzetiségű plébánia pasztorálására a rend alkalmasnak bizonyult, mivel magyar és német anyanyelvű tagokkal egyaránt rendelkezett. Az első 50 év alatt, vagyis 1688—1738-ig 23 szuperior-plébános fordult meg a rendházban.25 Ugyanilyen gyakran, vagy még sűrűbben cserélődtek a beosztott rendis ibid. 20. Buda és Pest 1686. évi visszafoglalásának egykorú irodalma 1683—1718. (Bp., 1935). 118. 21. SEBESTYÉN J. : op. cit. 57. 22. PAUER J. : op. cit. 173, 190. 23. Ibid. — Később a Szent József-kápolna mellett elterülő vizenyős telket sok munkával feltöltötték, művelésre alkalmas kertté, részben pedig diákjaik számára játszótérré alakították ki. Diarium : 1706. aug. 16—1707. ápr. 28. — Itt rendezték be az ún. villájukat, ahol a rendtagok a heti pihenőnapjukat eltöltötték. 24. Hogy a jezsuiták ténylegesen milyen egyházi hatóságtól kapták a jurisdikciót, azt írásbeli dokumentummal bizonyítani nem lehet. 25. A jezsuita plébánosok a székesfehérvári plébánián a diáriumok feljegyzései szerint a következők voltak : (A diáriumot 1701-ben kezdik Írni. A Diáriumból hiányzó adatokat a Pannonhalmi Főapátság Könyvtárában őrzött katalógusból vesszük és külön jelezzük). 1690- től 1691- től 1693-tól 1701. november 11. 1702. november 12. 1703. október 26. 1704. június. 1704. október 22. 1708. október 25. 1712-től 1712 őszétől 1715. október 29. 1717. július 18. 1718. őszétől 1720. október 24. 1721. november 2. 1723. november 6. 1725. október 27. 1726. október 20. 1729. március 25. 1733. őszétől 1737. őszétől 1737. október 21. 1742. őszétől 1761. őszétőí Landovich György (katalógus) Raginger Zakariás (katalógus) Miller t.ipót (a Diárium feljegyzése szerint nyolc éven keresztül volt plébános) Wirth Ferenc Seichenstuel Károly Nedeczki Imre Sparber Jácint (ideiglenesen) Velencei Márton Mittkreuch József (működésének terjedelme megállapíthatatlan a diárium rendszertelen vezetése miatt) Stöcklein József és Primoschiz György (katalógus) Jakab István Kunicz Adám Perizhoffer Frigyes Lósy Lipót (katalógus) Schneller Ferenc Szilágyi István Dugovics Pál Mayr György Érti Tóbiás Pámer Gottfrid Sauerwein József Dugovich Pál Meltzl Zsigmond Stocker Ignác Vailand Ferenc 54
