Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 4. 1688 - 1848 - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 16. (Székesfehérvár, 1979)
Németh László: A székesfehérvári egyházmegye kialakulása (1688 - 1777) és első püspöke, Sélyei Nagy Ignác (1777 - 1789)
alakítása Székesfehérvár székhellyel, továbbá igyekszünk felvázolni az új egyházmegye első püspökének, a város szülöttjének, Sélyei Nagy Ignácnak főpásztori működését. * * * A főpásztori joghatóságot Fejér megye egész területén a veszprémi püspök gyakorolta a szentistváni egyházszervezet felállítása óta. Az egyházmegye főpásztori székében Széchenyi Pált találjuk, amikor Székesfehérvár és környéke felszabadul a török uralom alól. Az ősi királyi város terén végzi a hálaadó istentiszteletet, mert a városban nincs használható templom.4 A püspöknek néhány békés év állhatott volna rendelkezésére, hogy az egyházmegye újjáépítését elindítsa. De 1698-ban a kalocsai érseki székre is kinevezést nyer, megtartva a veszprémi egyházmegyét, mint apostoli kormányzó.5 Az újjáépítést késlelteti a Rákóczi-szabadságharc idején Heister Siegbert császári generális 1704-es támadása, mely pusztító csapást mér a püspöki székvárosra, csapatai romba döntik a székesegyházat.6 Csak a szatmári békekötés után indulhatott meg a munka Volkra Ottó János püspök idején.7 Az újjáéledés legfőbb akadálya a paphiány volt. A püspök a papság létszámának emelésére Veszprémben papnevelő intézetet állított fel, és annak vezetését a piaristákra bízta.8 Eszterházy Imre, az egykori pálos szerzetes és későbbi prímás a székesegyház újjáépítésének a feladatát látta el, és csupán két évig vezette az egyházmegyét.9 10 Acsády Ádám magas állami hivatalnokként az uralkodóháznak tett szolgálataiért nyerte el a püspökséget, és kedvetlenül, szigorú királyi parancsra foglalta el a székét. A hatalmas egyházmegye ellátásához azonban sem elég zélusa, sem elég energiája nem voltJo Az egyházmegye óriási kiterjedése adja magyarázatát, hogy a török alóli felszabadulás után hosszú évtizedekig nem találjuk nyomát rendes püspöki bérmakörútaknak. Dravetz József esperes, váli plébános az 1747. évi kánoni látogatás alkalmával arra a kérdésre, hogy vezeti-e az anyakönyveket, azzal válaszolt, hogy a bérmáltak anyakönyvét nem vezeti, minthogy a 8 községet magábanfoglaló plébániáján összesen 4. SEBESTYEN J. : op. cit. 54. — PAUER J. : Historia Dioecesis Alba-Regalensis 1777—1877. (Székesfehérvár, 1877), 153. 5. A veszprémi egyházmegye papságának névtára. (Veszprém, 1975) 35. (A továbbiakban: Veszpr. egyh. névt.) 6. Ibid : Diarium Missionis Albaregalensis S. J. 1701. febr. 21. A béke ügyében fáradozó érsek többször megfordult Székesfehérvárott közvetítő útja alkalmával. Így a kurucok táborába menet, amikor a diárium írója mint „Donus Patronus Societatis”-t említi. Majd pedig nehéz helyzetükben remélve az érsek támogatását megjegyzi : ,,Exhibuit erga nos omnem benevolentiae affectum.” 1704. márc. 13. ■— ápr. 2. A székesfehérvári jezsuita rendháznak és plébániának, de magának a városnak a történetére vonatkozóan is rendkívül értékes adatokat szolgáltat az a hat kötet história dommus, amit a rendház főnökei, illetve 1738-tól a napló vezetésével megbízott rendtag, a „historicus domus” írt. Személyektől függően a házi krónika időnként bőséges, és napról napra rögzíti az eseményeket, máskor az írás megszakad. A kuruc-labanc harcok idején a házfőnökök aprólékosan rögzítik az eseményeket, a pestis idején 1710. jan. 6-tól 1711. jan. 1-ig egyetlen feljegyzés sincs. 1720. aug. 19-én a következő bejegyzés áll : „Ab 11-a Februarii 1719. non est scriptum diarium per negligentiam usque ad 19. exclusive Augusti 1720.” — A hat kötet historia domus megtalálható: 1.) Budapesti Egyetemi Könyvtár: I. kötet: Ab 81. 183 pag. 4. Diarium Missionis Albaregalensis 1701—zu. il. kötet : Ab 82. 92 föl. Historia Missionis Albaregalensis 1727—1771. III. kötet : Ab 83. 29 föl. Diarium Residentiae Albaregalansis 1768—72. — 2.) Országos Széchenyi Könyvtár: IV. kötet: Ms lat. 1133. 285 pag. 4: Diarium Missionis Albaregalensis Soc. Jesu. 172U—29. V. kötet : Ms. lat. 1490, 315 pag. 4°. Diarium Scholasticum Albaregalensis Gymnasii Societatis Jesu 1756—73. — 3.) Szív. PL : VI. kötet : 5902 Diarium Missionis Albaregalensis Societatis Jesu 1730—1741. 133 pag. 4“. 7. Veszpr. egyh. névt. 36—40. 8. KÖRMENDY J. : Gr. Volkra Ottó János, a szeminárium alapítója. Szemináriumi Értesítő (Veszprém, 1935—36). — KÖRMENDY J. : Hydenrechensteini Volkra Ottó János élete és jogi harcai. (Veszprém, 1938). Kézirat. 9. Veszpr. egyh. névt. 40. 10. PETRÁK M. : Acsády Adám veszprémi püspöksége 1725—44-ig. (Veszprém, 1949). 52
