Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 4. 1688 - 1848 - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 16. (Székesfehérvár, 1979)
Fallenbüchl Zoltán: Az újkori államigazgatás kezdetei Székesfehérvárott
ügybüzgóságára lehet következtetnünk. Az is bizonyos azonban, hogy Vác mellett Székesfehérvár volt a legközelebbeső állomás az adminisztráció központjához, tehát az intenciók keresztülvitele itt volt legbiztosabban megvalósítható és ellenőrizhető. Székesfehérvárt különben — úgy látszik — az adminisztráció minden vonatkozásban mintavárosként kívánta kifejleszteni a Kollonics-féle Einrichtungswerk tervezetének szellemében, aminek a tárgyiak mellett személyi előfeltételei is voltak. A tárgyi előfeltételeket részint a visszafoglalás utáni katonai intézkedések a személyieket az adminisztráció vezető tisztviselőjének alkalmassága voltak hivatva biztosítani. Mindenesetre mikor Fejér vármegye, a nemesség rendi szervezete 1692-ben újjáalakul és Újvári Ferenc alispán hivatalba lép,14 a városi hatóság már mintegy két éve működőképes és a céheknek is szilárd szervezeti formájuk van.15 Bár városbírói kinevezésről már 1688-ból, a visszafoglalás évéből is van utalás, a városbírói hivatal betöltésére Vanossinak kezdettől fogva feltehetően nagy volt a befolyása: erre mutat, hogy Taisz Krisztián 1689. június 25-én, néhány héttel Vanossi kinevezését követően lép városbírói tisztébe.16 Az teljesen biztos, hogy 1691-ben a városi főbírót már az ő jóváhagyásával választották meg, és azt a Budai Kamarai Adminisztráció erősítette meg tisztében.17 Vanossinak nagy hatalma ellenére sem volt könnyű a helyzete. Ismételten vizsgálatot indítottak ellene. 1696-ban például 1500 mérő liszttel tartozott a Budai Kamarai Adminisztrációnak.18 A korban oly gyakori hiányok okát a történetírás, az egykorú forrásokra is hivatkozva, egy általánosan meggyökeresedett véleménytől is befolyásolva, az adminisztráció tisztviselőinek korruptságában kereste. A korruptság vádja részben igaz, de nem olyan általános, mint azt feltételezik. A hiányok jelentős része nem a hűtlen kezelésben, hanem a haladékadás akkor dívó rendszerében leli magyarázatát. A természetbeni, még gyakrabban a pénzbeli követelést a pénzügyigazgatás hivatalnoka nem hajtotta — legtöbbször nem is hajthatta — be mindjárt. Ami befolyt, azt a katonaság vagy a keveset termelő és ezért sűrűn nélkülöző lakosság céljára kellett adnia sürgősséggel, tehát ezek nem mentek a szabályos úton — nem is mehettek egy folytonos ínséget szenvedő területen. Az elszámoláskor az adott haladékokért természetesen a tisztviselőnek kellett a hátát tartania. Ez a szisztéma demoralizálóan kellett, hogy hasson, mert a tisztviselő jóindulata és belátása esetén ugyanoda jutott, mintha tényleg korrupt, vagy magának kaparó lett volna. Hogy Vanossi becsületes ember volt, a hátrálékok nem változtatnak rajta. Az, hogy hosszú időn át megmaradhatott hivatalában éppúgy mellette szól, mint az, hogy érdemei elismeréséül 1702-ben magyar nemességet kapott,19 amit hűtlen sáfárkodásért bizonyosan nem adtak volna. Méginkább javára kell írni, hogy, ha szigorúságot tanúsított is, a lakosság iránt jóindulatú volt és reális belátást tanúsított: feletteseinek az adóterhek és a szolgáltatások könnyítését javasolta. Ez nagyon kívánatos is lett volna, de a hosszan elhúzódó háború és a szakadatlan katonai követelések nem tettek lehetővé könnyítést. A közigazgatás és főként a 14. KAROLY J. : Fejér vármegye. . . op. cit. 1 (1896) 308—309, 403. 15. A céheknek a Fejér megyei Levéltárban fennmaradt Iratanyaga is részben az 1692. évvel kezdődik. De 1692-ből például már fennmaradt a fazekascéh pecsétnyomója is. Ld: Az István Király Múzeum állandó kiállításának vezetője. (Szív. 1966) 29. 16. KAROLY J. : Fejér vármegye... op cit. II. (1898) 288. Az 1688 évi utalást id. SEBESTYÉN J. : op. cit. 59. 17. KAROLY J. : op. cit. 2 (1898) 289. 18. Orsz. Lvt., MKL, BKA, Buchhalterey Acten, Bud. Ann. 1696. fol. V. 3. 19. SCHNEIDER M. : Fejér megyei nemes családok. (Szív, 1935) 221. 30
