Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 4. 1688 - 1848 - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 16. (Székesfehérvár, 1979)

Fallenbüchl Zoltán: Az újkori államigazgatás kezdetei Székesfehérvárott

is a megye lakossága,8 veszély esetén menedéket tud nyújtani e gyér, de gyarapodó népességnek, amellett maga a város is erősen mezőgazdasági jellegű — mint a hódoltság alól felszabaduló városok általában mind. A plébániai anyakönyvek, amelyek megbízható forrásai egy város foglalkozási megoszlását vizsgáló kutatásnak, jól mutatják Székesfehérvárott is, hogy a beköltözött népesség túlnyomóan olyan foglalkozásokat űz az önfenntartás mellett, melyek a hadsereg szükségleteit elégítik ki.

A fegyveres erők és a polgárság intenzív kapcsolatát mutatják azok a bejegyzések, melyek Bécs, Köln és más jelentős városok polgárainak katona fiairól tanúskodnak, kiknek neve mellett egyszerre szerepel hadi rendfokozatuk és polgári mesterségük.9 10 11

E népesség megtelepítése, adózóképes állapotba hozása a kamarai tisztviselők, az adott esetben a harmincados feladata volt. Hatásköre nem szorítkozott a vám behajtására, hanem kiterjedt a megye puszta területeinek benépesítésére, adóösszeírások végzésére és a szolgáltatások behajtására is. Ezért a harmincadosság mellett a tiszttartói, provisori címet is megkapta. Reszortja tehát bizonyosfokú átfedést képezett az élelmezési biztoséval. Hochburg János Miklós élelmezési biztos szereplése rövid volt Székesfehérvárott — 1693 körül elhalt1 o — annál tartósabban viselte hivatalát a harmincados és tiszttartó, Vannosi Lőrinc. Több mint két évtizeden át gyakorolta tisztét a városban, s ő volt ott a királyi, az állami hatalom legmarkánsabb képviselője a török kiűzését követő időszakban.

Az olasz származású Vanossi a felszabadító háború kezdetén már Magyarországon működött. Mint a kamarai adminisztráció számos más tisztviselője, ő is élelmezési tiszt volt. 1683-ban Győrött állomásozott. Itt született fia, a későbbi jezsuita tartományfőnökhelyettes, Vanossi Antal, kinek nevéhez Székesfehérvárott olyan alkotások kapcsolódnak, mint a régebben cisztercita templom és a hajdani ,.Fekete Sas" gyógyszertár.1! Vanossi Lőrinc kinevezése 1689-ben kelt, de bizonyosra vehető, hogy mint általában a legtöbb hivatalnok e korban, kinevezése már egy megbízottként teljesített szolgálat megerősítése volt, tehát már előbb, talán a sereggel együtt megjelent és működésbe lépett Székesfehérváron.

Röviddel hivatalbalépése után, I960 januárjában egy teleklevélen magát nemcsak harmincadosnak, hanem telekkönyvezetőnek is nevezi.12 13 A Budai Kamarai Adminisztráció általában mindenütt súlyt helyezett a telekkönyvek felfektetésére: Fehérvárott ez a szándék úgylátszik hamarabb öltött testet, mint másutt, bár a városi levéltárban a telekkönyvek csak 1698-tól maradtak fenn.‘3 Ebből Vanossi

8. Nagy Lajos szerint a megye lakossága a felszabaduláskor mintegy 3000 főre tehető, nem számítva az ideiglenesen elmenekülteket. Ld. NAGY L. : Adalékok a Fejér megyei jobbágyság történetéhez 1543—1768. = Alba Regia I. (1960) 85—87.

9. Példák erre: BONOMI E.: Siedlungskundliches aus den Kirchenbüchern der Stadt Stuhlwcissenburg. 1688—1743. Südostforschungen. (1944) 186—207.

10. Nevénél az 1700-ban készült gabonaügyi elszámolásokat tárgyaló kimutatásban kereszt van : 1693-ig számolt el. Wien. Hofkammerarchiv, Hoffinanz, rote Nr. 614.. 8. Jänner 1700.

11. A két Vanossi — apa és fiú — városfejlesztő érdemei közismertek Székesfehérvár helytörténeti szakirodaimában: KAROLY J. : Fejér vármegye és Székesfehérvár története. 2. (Szfvár.

1898) 233. — LAUSCHMANN GY. : A ciszterciták székesfehérvári temploma. (Szfvár. 1901) 4—5. — U. ö.: Székesfehérvár feliratos kövei. (H. é. n.) 15. — MAROSI A.: Székesfehérvár műemlékei. (Szfv. 1927) 22.; SCHOEN A: Vanossi Antal. Székesfehérvári Szemle 2 (1932), 57. — SAY G. : Székesfehérvár. (Bp. 1944) 31, — NÉKÁM L. : Die Apotheke ..Zum Schwarzen Adler” von Székesfehérvár. Alba Regia VI—VII. (1966) 101—110.

12. ..Der Röm. Kays (er) 1 (icher) Maj (estât) Dreysiger und Grund Buoch Händler” Orsz. Ltr.. Magy. Kam. Ltr.. Litterae ad Cameram Exaratae, 1713 Nr. 261. (Az eredeti teleklevél másolata 1710-ből).

13. KOSÁRY D. : Bevezetés Magyarország történetének forrásaiba és irodalmába. (Bp. 1970) 584.

29