Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 4. 1688 - 1848 - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 16. (Székesfehérvár, 1979)
Szigeti Kilián: Székesfehérvár újkori zenetörténete
A megegyezés első tervezete 1777. október 18-ról van keltezve.12 A jegyzék (elenchus) felsorolja a megszervezendő énekes és zenész állásokat és a számukra biztosítandó jövedelmet. A terv a következő: Regens chori és egyúttal basszista 300 Ft. Orgonista 300 Ft. Discant énekes 75 Ft. Alt énekes 75 Ft. Tenor énekes 75 Ft. I. és II. hegedűs együttesen 300 Ft. Bőgős 150 Ft. I. és II. fuvolás együttesen 200 Ft. I. és II. oboás együttesen 200 Ft. Fagottista 100 Ft. I. és II. kürtös együttesen 200 Ft. Clarinós 100 Ft. A vonós hangszeren játszók tehát évi 150, a fúvósok 100, az énekesek 75 forintot kaptak volna, míg a legnagyobb szolgálatot teljesítő regenschori vagyis karmester és az orgonista 300—300 forintot. A korszerű tervezet talán à kibontakozó tőkés gazdálkodás kezdete, vagy a fejlettebb polgári élet jele, amely a káptalani énekesek és zenészek járandóságát készpénzben jelölte meg. szemben a korábbi, és más városokban még ekkor is szokásos, részben természetbeni fizetéssel. A tervezet ezt a viszonylag kedvező fizetést azzal támassza alá, hogy a városban drágább a megélhetés és a lakás, továbbá a hangszerek beszerzését a zenészekre hárítja. A korszerű és zenei szempontból élenjáró tervezet nem került teljes mértékben megvalósításra. A 16 énekes-zenész helyett csak 14 et szerződtettek, amely létszám lényegében megmaradt az egész századon keresztül13. A fizetési tervet is csökkentették azzal, hogy a város gondoskodott fúvós hangszerekről, név szerint négy trombitáról, két kürtről, egy póstakürtről, két üstdobról és egy bőgőről. A káptalan viszont beszerezte a szükséges vonós hangszereket: egy Thier-, egy Schönbach- és egy Keefer-féle hegedűt vonóval együtt, és egy Stadelmann-féle brácsát ugyancsak vonóval.14 Emellett úgy látszik megmaradt bizonyos mértékben a természetbeni fizetés is. Ismerünk ui. 1801-ből egy adatot, amelyben a káptalani zenészek összfizetése 400 Ft, holott annak a fentebbi tervezet szerint 1125 Ftnak kellene lennie.15 A hangszerek beszerzésének elesése önmagában nem csökkenthétté volna ennyire a tervezet szerinti fizetést, ha nem járult volna hozzá bizonyos természetbeni járandóság, vagy esetleg más címen húzott jövedelem, amire szintén találunk példát. A város és káptalan által együttesen szerződtetett és fenntartott ének- és zenekar tényleges összetételét az 1817-i egyházlátogatá-s jegyzőkönyvéből ismer12. L. a 10. jegyzetben. 13. Meg kell jegyeznünk, hogy a 14-es létszám is tekintélyesnek mondható. Ennyi volt ekkor a veszprémi székesegyház zenekarának létszáma, míg pl. a fehérvárival egyidejűleg alapított szombathelyi székeskáptalannak csupán 10 fizetett énekes-zenésze volt. 14. Vis Can. 1839. 80. — E. — Bár a jegyzőkönyv későbbi eredetű, de kifejezetten utal arra, hogy a hangszerek beszerzése 1777-ben történt. 15. Pki. Lvt. P. dt. 1515 (A. 1801) No. 29. — E. 178
