Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 4. 1688 - 1848 - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 16. (Székesfehérvár, 1979)

Szigeti Kilián: Székesfehérvár újkori zenetörténete

Ha szorosan vett templomi zenekar nem is létezett, mégis működnie kellett a városban valamelyes fúvós együttesnek, valószínűleg a toronyőrök zenészeiből. Tudjuk ui., hogy a jezsuiták 1745—51 között épült rendi templomában (Nepomuki Sz. János templom) néha a „városi zenészek” is közreműködtek. így pl. 1756. november 12-én az esti litánián.9

A városi zenekar 1777 előtti létszámára és összetételére vonatkozóan egy későbbi adatból megközelítő pontossággal visszakövetkeztethetünk. Alább ismertetni fogjuk a város és a székeskáptalan közötti megegyezést 1777-ből. E szerint a város 7 zenész fizetésének folyósítását vállalja, míg a többiek anyagi ellátásának kötelezettsége a káptalanra hárul. Mivel ugyanekkor a város a közös zenekar számára a fúvóshangszereket szerzi be, míg a vonós hangszereket a káptalan vásárolja, aligha tévedünk, ha föltételezzük, hogy 1777 előtt 7 fúvósból álló együttes képezte a városi zenekart.10

11. A székesfehérvári püspökség felállításától (1777) a XIX. század végéig

Székesfehérvár a magyar egyházkormányzatnak Sz. Istvántól történt megszervezése óta a veszprémi egyházmegye területén feküdt ugyan, de nem tartozott annak joghatósága alá, hanem (mint „nullius”) közvetlenül Rómától függött. Amikor a török hódoltság megszűntével az ország területi épsége helyreállt, Mária Terézia szükségesnek érezte a magyar egyház új területi elrendezését, új egyházmegyék ill. új püspökségek felállítását. Így került sor 1777-ben a székesfehérvári püspökség alapítására.

A püspökség abban az időben nagyban elősegítette és fokozta a város fontosságát és új lendületet adott fejlődésének. Az addigi plébániatemplom, — amelyet 1758—68 között mai alakjában átépítettek, — püspöki székesegyház lett. A főpapi és káptalani szertartások magasabb színvonalú egyházi zenét igényeltek.

Amikor a veszprémi kanonokból első fehérvári püspökké lett Séllyei Nagy Ignác 1777. augusztus 20-án bevonult székhelyére, a városi muzsikusok ott meneteltek a papság után a menetben és a templomi fogadáson is közreműködtek.11 De ez a fúvósegyüttes csak ilyen célokra volt alkalmas, ünnepi bevonulásoknál fanfárszerű kísérőzenét adni, ünnepeken reprezentálni, szórakozásokhoz tánczenét szolgáltatni és hasonlókra. Klasszikus művek előadására a csupán fúvósokból álló kis zenekar nem volt elegendő.

Nagy jelentőségű tehát a város zenei élete szempontjából az a megegyezés, amely a püspökség felállítása után hamarosan a város és a káptalan között jött létre a székesegyház ének- és zenekarára vonatkozóan.

9. Diarium Scholasticum gymnasii Soc. Jesu Alba-Regalensis. Ann. 1756—1773. (Orsz. Széchenyi Kvt. Quart. Lat. 1490. — M.

10. Elenchus ministrorum et musicorum, aliorumque servitorum eccl. cathedralis Alba-Regalensis ... (Orsz. Lvt. — Helytartótanácsi Lvt. Acta Capsae Parochorum Dioecesis Albensis. Rsz. 737. fol. 22.) — E. Továbbá Visitatio Canon ica 1817. Pki. Lvt. II. k. 38. — M—E.

11. Acta Ecclesiae Albaregalensis No. l. Pki. Lvt. 5901. (1777.) 78. 38—40. — M.

177