Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 4. 1688 - 1848 - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 16. (Székesfehérvár, 1979)
Szigeti Kilián: Székesfehérvár újkori zenetörténete
telepesek. Sok magyar városunk vált ekkor csaknem teljesen németté, köztük jórészt Fehérvár is.3 A fehérvári német iskola sokáig szellemi felsőbbségben volt a magyarral szemben. A XVIII. század első felében a magyar iskolamester Bankó István, a német Jontsche Domonkos.41 Az 1754-i egyházlátogatás alkalmával a magyar iskolamester a 43 éves Bribik István, a német a 38 éves Hoffer Pál. Ö egyúttal a templom karmestere és orgonistája is. Kötelessége, hogy internátusszerűen három énekesfiút tartson maga mellett, és őket az énekre oktassa. Kell továbbá egy zeneértő segédtanítót is szerződtetni.5 A három énekesfiú a segédtanítóval és az orgonista-karnaggyal alkotta a török idők után Fehérvár első zenei együttesét. így a zenei vezetés ebben az időben a német tanító kezébe volt letéve. Bár a kis énekescsoport ekkor még főleg templomi szolgálatot teljesített, anyagi fenntartása mégis a város feladata volt. Ez Fehérvári királyi városi voltából következett. A földesúri, feudális (mező) városokban minden jog a földesurat, püspöki városokban a püspököt illette. Viszont ő viselte bizonyos közintézmények anyagi terhét is. A püspöki városok zenészei az éneklőkanonok joghatósága alá tartoztak, és a városi zenészek egyúttal a káptalan zenészei is voltak. Minden anyagi járandóságukat az Egyház födözte. — A királyi városok önkormányzatot élveztek, viszont az anyagi gondoskodás terhe is a városra hárult. A város fizette a templom kiadásait. A templomi orgonista, kántor, énekesek és zenészek fenntartása a város költségei közé tartozott.6 így volt ez Fehérváron is a püspökség felállításáig. Hoffer Pál tehát a várostól kapta évi járandóságát, 1754-ben 100 Ft. készpénzt, és természetben 6 mérő kettes és 4 mérő tiszta búzát. Ehhez járult a három énekesfiú tartásáért 90 Ft. A segédtanítót az iskolamesternek kellett fizetnie.7 A város és az Egyház ilyen szoros összefogása a zenei élet terén megmarad Fehérváron korszakunk végéig, a XX. század elejéig. Ugyanazok a muzsikusok játszottak a templom kórusán, mint akik a hangversenyeken vagy a színházban szerepeltek. Ennek az egész társadalmat átfogó zenei életnek első reprezentánsa tehát a német iskolamester, aki segédjével és az énekesfiúkkal a város kulturális vezetőrétegét és a polgárság zsengéjét képviseli. Az 1761-i kánoni látogatás jegyzőkönyvéből azt is megtudjuk, hogy Hoffer Pál kis kórusának „figurális vokál-énekeik” voltak.8 A figurális szóból nyilvánvaló, hogy többszólamúan énekeltek, míg a vokális kifejezés arra utal, hogy a templomban nem működött még (legalább is rendszeresen) zenekari együttes, csupán az orgona. Erről ugyanaz a jegyzőkönyv azt írja: „Habet organum commodum”, vagyis a templomnak „kényelmes” orgonája van. A kényelmes szóból joggal következtetünk nagyobb, pedálos, sőt talán két manuálos orgonára. 3 4 5 6 7 8 3. Magyar történelmi kronológia. Szerk. : GUNST P. (Bp. 1968.1 133. 4. Püspöki lvt. 1517—17. — M. 5. Pki. lvt. Nr. arch. Nr. 1. 3. — V. ö. még 1515—17. — M. 6. Tisztán feudális városi viszonyokat látunk, pl. Veszprémben és Szombathelyen, amelyeknek zenetörténetét feldolgoztuk, s kiadásuk előkészületben van. Míg pl. az 127}-ben szabad királyi Várossá lett Győrött megkülönböztettek ,,Káptalan-Győr”-t és „Királyi Győr”-t és így mind a földesúri, mind a királyi városi jogok érvényesültek a városban. (L. Győr. Várostörténeti tanulmányok. (Győr 1971.) Benne LENGYEL A.: A középkori Győr. 86. skk. 7. Mint az 5. jegyzetben. 8. Ibid. 176
