Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 4. 1688 - 1848 - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 16. (Székesfehérvár, 1979)
Szigeti Kilián: Székesfehérvár újkori zenetörténete
Szigeti Kilián SZÉKESFEHÉRVÁR ÚJKORI ZENETÖRTÉNETE Székesfehérvár zenetörténetének újkorát, a város és az ország sajátos sorsának megfelelően, a török uralom alól való felszabadulás időpontjával kezdjük. A korszak lezárását a XIX—XX. század fordulójára tesszük, helyet adva egy esetleges legújabbkori zenetörténeti feldolgozásnak. Tanulmányunkban a műzene történetével foglalkozunk, és nem térünk ki a népzenére, sem a verbunkos muzsikára, sem az egyházi népéneklésre. Kedves kötelességemnek tartom bevezetőben megemlíteni, hogy a fehérvári zenei életről szóló összefoglalásomhoz elsősorban MILCSINSZKY ALAJOS kutatásai adták az alapot. Kutatásának eredményeit rendelkezésemre bocsátotta tanulmányom elkészítéséhez. Nem kevésbé hálával tartozom ENGE JÁNOSNAK, aki „Székesfehérvár zenei múltja és jelene” c. kiadatlan kéziratát átengedte felhasználásra összefoglaló munkámhoz. Mindkettőjüknek ezúton is kifejezem őszinte hálámat és köszönetemet.1 I. A török uralom alól való felszabadulástól (1688) a püspökség felállításáig (1777) A nagy felszabadító háború ötödik évében, 1688-ban május 19-én szabadult fel Székesfehérvár a 144 éves török hódoltság alól. Batthyány Ádám tábornok bevonuló csapatait szomorú kép fogadta, amelyben alig csillant meg valami az egykor oly dicső koronázó város fényéből. A régi hagyománynak minden szála megszakadt a másfél évszázad alatt. Tönkretett, fejlődésében letört város volt Fehérvár, amelynek poraiból kellett új életre támadnia. Ezt egy ideig még késleltették a befejezett török háborúk után kirobbant kuruc—labanc küzdelmek. Kulturális téren a jezsuiták kezdték meg az újjáépítést. Mihelyt a város felszabadult, máris kézbe vették annak szellemi vezetését, még mielőtt a középkori káptalan helyreállt volna. A mai székesegyház helyén állott és a középkorban Szent Péter és Pál tiszteletére szentelt templomot, — amely a török időkben dzsámi volt, — űgy-ahogy rendbehozták. Szent István tiszteletére újraszentelték és máris megindult ott a XVII. század utolsó éveiben az élet. A Belvárosban ugyanakkor megnyílt a magyar és a német elemi iskola, sőt valószínűleg gimnáziumi oktatást is kezdtek a jezsuiták.2 A magyar király 1689. augusztus 22-én szózattal fordult a népekhez, és bevándorlásra szólította fel a különböző országok lakóit. Jöttek is tömegesen, főleg a német 1. A tőlük vett adatokat az idézett hely megjelölése után M (MILCSINSZKY), Illetve E (ENGE) betűvel jelzem. 2. FITZ J. : Székesfehérvár (Bp. 1957) 26—27., valamint a 34. és 54. 175
