Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 4. 1688 - 1848 - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 16. (Székesfehérvár, 1979)
Sulyok János: Adatok Székesfehérvár újkori könyvkultúrájához
Karmeliták Röviddel a város felszabadítása után megjelentek Székesfehérvárott a szemlélődéssel és lelkipásztorkodással foglalkozó sarús karmeliták is. A rendet az országgyűlés 1723-ban fogadta be.4a A szerzetesek csak ez után kezdték meg nagyrészt a rendtartomány költségén kolostoruk és a Maulpertsch freskóival ékeskedő templomuk felépítését. Ez 1731-től 1769-ig tartott, és erősen igénybe vette anyagi erejüket. Talán ez a magyarázata annak, hogy mintegy egy évszázados itteni működésük folyamán nem tudtak jelentősebb könyvtárat kialakítani. Pedig, hogy könyveiknek méltó környezetet akartak biztosítani, azt igazolja a színes stukkókkal díszített, aranyozott faragású szekrényekkel ellátott — bár nem nagyméretű — könyvtárhelyiség, amely még ma is régi alakjában látható és minden bizonnyal a refektórium stukkódíszítéseivel egy időben, 1758-ban készült el.43 44 A fehérvári sarús karmeliták, akiket II. József feloszlató rendelete megkímélt, a század végére elszegényedve, utánpótlás hiányában elöregedve, feloszlatásukat kérték, és ez 1798-ban meg is történt.45 46 47 Könyvtáruk állapotára Marich Tamás királyi biztos 1799. ápr. 6-án kelt jelentése derít fényt, ameyben beszámol a Helytartótanácsnak a feloszlatás lebonyolításáról. •* A könyvtárban találtak egy 1757-ben készült könyvjegyzéket. Mivel azonban az ebben felsorolt kevés számú könyv azóta elveszett, az időközben szerzett könyvek bejegyzése viszont elmaradt, a leltározó bizottság új könyvtári jegyzéket készített, melyet aztán felterjesztettek a Helytartótanácshoz. A leltározók megállapítása szerint régi okmányok, értékesebb kéziratok, ritkább könyvek nem voltak találhatók a gyűjteményben, „minthogy — úgymond — ez a konvent... sohasem fordított különösebb gondot a könyvekre, s jelentősebb összeget könyvtárfejlesztésre sem szentelt.”4T A leltárát tanulmányozva, igazat kell adnunk Marich megállapításának. Mindössze 232 mű van benne felsorolva 303 kötetben. Ezen kívül sommásan említ még a leltár 145 aszketikus munkát és imakönyvet, tanulmányi célokat szolgáló 46 filozófiai és teológiai kéziratot, továbbá 43 különféle olasz nyelvű művet. A könyvek közt ősnyomtatvány nem szerepel. A 9 antiqua közül többnek nem sikerült legfontosabb címleírási adatait kibetűzni a hevenyészve kiállított leltárból. Szerepelnek többek közt: EDER, GEORG: Das goldene Fiüss Christlicher Gemain und Gesellschaft (Ingolstadt, 1597). — FOLLENDORF: Christlicher Kurzbericht (Ingolstadt, 1572).— FORNERUS: Nothwehr und Ehrrettung der katholischen Religion (Ingolstadt, 1600). — GASPAR: Predigten auf dem Fest des heiligen Leopoldi, (Viennae, 1591). — STAPLETON, THOMAS: Sittliche Speisekammer, (Ingolstadt, 1597). — PISTORIUS, JOHANNES: Evangelischer Wegweiser (Marburg, 1503). — OSORIUS, JOHANNES: Conciones (Coloniae, 1595). — Biblia latina, s. 1. 1569. Feltűnően sok a kis gyűjteményben a 17. századi kiadvány (69). A 18. század első felében megjelent 79 művel szemben viszont csupán 36, a század második felében kiadott munkát tudtunk megszámolni. Ezek a számok azt látszanak igazolni, hogy a kolostorra nehezedő anyagi gondok miatt a könyvtár fejlődésében elakadt. Magyar nyelvű művet, vagy hungarikát egyet sem találtunk a leltárban. A gyűjtemény tartalmi szempontból főképp teológiai és homiletikus művekből állott. A 43. PAUER, J.: op. cit. 189. 44. KUTHY L. : A székesfehérvári Kármelhegyi Szűz Mária szemináriumi templom. Kézirat. Székesfehérvári Püspöki Levéltár, 1693. sz. 45. PASTHY A.: Papnevelés egyházmegyénkben. Jubil. Névt. 149—150. 46. Magyar Országos Levéltár. Hely'.artósági levéltár 103. Inventarien der aufgehobten Klöster. Karmeliter Klöster Sthulweissenburg. 47. I' id. 159
