Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 4. 1688 - 1848 - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 16. (Székesfehérvár, 1979)
Sulyok János: Adatok Székesfehérvár újkori könyvkultúrájához
Sulyok János ADATOK SZÉKESFEHÉRVÁR ÜJKORI KÖNYVTÁRKULTÚRÁJÁHOZ Székesfehérvár művelődési szerepe a középkorban országos fontosságú volt. Jóhírű káptalani iskola működéséről értesít bennünket a XI. századi eredetű Szent Gellért-legenda1 A káptalan könyvtárának állományáról nincsenek számszerű adataink, de a székesegyház liturgikus élete és a káptalani iskolának a nyugati káptalani iskolákkal azonos tanrendje már eleve gazdag könyvanyagot tételez fel. A török megszállás alatt elpusztult könyvtár egyik megmaradt darabját, magyar zenetörténetünk egyik legrégibb értékes dokumentumát Codex Albensis néven hasonmás kiadásban is közzétették.2 3 A városban több szerzetház is működött a középkor folyamán. így a János-lovagrend valamint a domonkosok konventje, mely az új alapítású szerzetnek talán első letelepülési helye volt hazánkban.3 Szent Domonkos rendje hagyományosan erős intellektuális képzést nyújtott tagjainak. Biztosra vehető, hogy ez a tekintélyes zárda komoly könyvtárral rendelkezett. Továbbá még a ferencesek, ágostonrendiek és pálos szerzetesek jelenléte színezi tevékenységükkel és kisebb-nagyobb könyvtárukkal a középkori Székesfehérvár szellemi arculatát.4 A város középkori könyvtárkultúrájának csúcsát alighanem Kálmáncsehi Domonkos székesfehérvári prépost (1474—1493) könyvtára jelenti. Habár abból csupán négy, reneszánsz ízléssel gazdagon díszített, kizárólag liturgikus célokat szolgáló kéziratos könyv maradt is fenn,5 mindenképpen indokolt a feltevés, hogy a Mátyás tudományszerető udvarának vonzókörében élő, magas műveltségű diplomata jelentős könyvtárral is rendelkezett, amelynek a történelem viharai között, sajnos, nyoma veszett. A 145 esztendőn át városunkra nehezedő török uralom és a háborúk viszontagságai nyomtalanul eltüntették az európai és a magyar középkori műveltség könyvekben megtestesülő emlékeit. Mikor Székesfehérvár 1688 májusában felszabadult, nemcsak az anyagi, de a szellemi kultúrát is alapjaiból kellett újjáépíteni. Ebből a lelki és szellemi újjáépítésből oroszlánrészt vállaltak a felszabadító csapatokkal együtt bevonuló jezsuiták,6 s a rövidesen itt megtelepülő jerencrendiek és karmeliták,7 1. MIHÁLYFI A.: A papnevelés története és elmélete. (Bp. 1896.) 79—80. 2. FALVY Z.—MEZEY L. : Codex Albensis. Ein Antiphonar aus dem 12. Jahrhundert. (Bp.— Graz, 1963.) 7. — DOBSZAY L. : Középkori zenetörténetünk székesfehérvári vonatkozásai Székesfehérvár évszázadai 2. (Székesfehérvár, 1972.) 215—217. 3. A Szent Domonkos rend múltjából és jelenéből. Kiadta: HORVATH S. (Bp. 1916.) 181. 4. BAUER J. : Historia dioecesis Alba-Regalensis. .. (Albae-Regiae 1877.) 56—59. 5. BERKOVITS. I.: A későközépkori könyvkultúra Székesfehérvárott. Székesfehérvár évszázadai 2. (Székesfehérvár. 1972.) 185—189. 6. PAUERJ. : op. cit. 190. — NÉMETH L. : A katolikus egyházi élet megújulása Fejér megyében, a török hódoltság után. 1688—1777. A székesfehérvári egyházmegye jubileumi névtára. (Székesfehérvár, 1977.) 11—14. 7. PAUER J.: op. cit. 178, 188. — NEMETH L.: op. Cit. 14—16. 152
