Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 4. 1688 - 1848 - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 16. (Székesfehérvár, 1979)
Farkas Gábor: A tőkés társadalom kialakulásának kérdései Székesfehérvárott
1869-ben.6|3 Az ipari és kereskedelmi alkalmazottak számát majdnem eléri a földműveseké. 1869-ben 3637 fő foglalkozik őstermeléssel;6* közülük 1167-nek van önálló birtoka. Ugyanakkor 1650 fő a napszámos és éves szolga.63 64 65 Egyébként a város egész területe 20 513 kát. hold, amelyből kb. 11 és fél ezer szántóföld, 4 ezer hold rét, és kb. 1000 hold szőlőterület.66 Az agrárhányados tehát meglehetősen magas most is. 1828-ban kimutathatóan a lakosság 33%-a tartozott az agrárnépességhez, amely erősen rétegezett volt: 350 polgár, 589 zsellér tartozik e kategóriába, de a 122 nemes család is az agrárnépességhez kötődik, hisz 113 házat, 54 kertet, 1324 pozsonyi mérő szántóföldet, 922 kaszás rétet, 700 kapás szőlőt bírnak. Ugyancsak az agrárlakossághoz, és nem annyira a kézművesek kategóriájába tartoznak azok a negyed, esetleg fél esztendőt iparukban dolgozó tobakok, takácsok, szűcsök, csapók stb, akik megélhetésüket az év második részében a mezőgazdaságban találták meg. Egyébként alig van iparos és kereskedő, akinek szántója, kertje, szőleje ne volna. A felsővárosi iparosok például valamennyien gazdálkodnak iparuk folytatása mellett. Amíg a kézműves iparos 25%-át teszi ki a város összlakosságának, a ténylegesen iparából élő kézműves csak 17—18%-ra becsülhető. De ez általános jelenség a dunántúli városokban. A szomszédos Veszprémben például a lakosság 10%-a az intenzív kézműves-iparos.67 Az agrárlakosság körében városunkban 1848 előtt de utána sem indult meg az alföldi civisgazdákhoz hasonló réteg vagyoni elkülönülése. Ehhez ugyanis hiányzott a megfelelő vagyoni szint. A város földvagyona 9282 hold, azután a nemesek és a néhány nagybirtokos földje (Zichy major, Bottlik major, Gaszner major, Püspökmajor), az iparosok és kereskedők ingatlanai a város megművelhető területének kb. 45—48%-át alkották. Az egyedüli érvényesülési lehetőség e vonalon — nagybirtokkal körülvett és mezőgazdasági terményeket bőven ontó városban — a belterjesség útján lehetett volna. Ennek jelei az intenzív zöldségtermesztésben meg is mutatkoztak, de a belterjesség csak a későbbi évtizedekben bontakozott ki. Az állattenyésztés is hanyatlik, ha az 1857 és 1869. évi állatösszeírás adatait összehasonlítjuk. Kevesebb a szarvasmarha, kétharmadával csökkent a juhállomány is.68 Növekedés pedig alig van az igásállatok számában. A polgári társadalom gazdasági fejlődése már az első évtizedben demográfiai növekedést hozott. A bevándorlás mellett számottevő a helyi szaporulat: 1850-ben 14 971 fő közül 807 a 17—26 év közötti férfi,69 akik éppen a polgári fejlődés első évtizedében kapcsolódtak be a termelésbe. Húsz esztendő múltán már 22 683 embert számláltak meg a városban.7** A népszaporodást segítette a megélhetési viszonyok javulása, az urbanizáció fokozódása, és ennek velejárójaként az életkor meghosszabbodása, a születésszám növekedése, a csecsemő- és gyermekhalandóságnak a korábbi időkhöz viszonyított visszaesése is.71 A városias jelleg a polgárosodás folytán a város külső képén is nyomot hagyott. Utcái jórészt rendezettek, kövezettek a Belvárosban, a Rácvárosban és részben a Felsővárosban is. Az első két városrészt túlnyomó többségben iparosok, kereskedők lakják. (344 bolt és kereskedés van a városban.)72 Itt tömörülnek az állami, megyei, városi hivatalok, intézmények. Az új világ követelményeként korszerűvé tesznek 63. ibid. 64. Ibid. 14. 65. Ibid. 66. Az 1828. évi összeírás. 67. Ibid. 68. Székesfehérvár, 1869. dec. 31-én. 69. FML. Népességösszeírások, 1850. 70. Székesfehérvár. 1869. dec. 31-én. 71. Ibid. 72. Ibid. 149
