Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 4. 1688 - 1848 - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 16. (Székesfehérvár, 1979)
Farkas Gábor: A tőkés társadalom kialakulásának kérdései Székesfehérvárott
alapítják a kisebb-nagyobb kereskedéseket, vállalatokat, pénzintézeteket. Székesfehérváron 1945-ig ill. 1949-ig működött cégek kisebb részét közvetlenül az 1848-as idők előtt, nagyobb részüket viszont az ezután beáramló kereskedők alapították. Például 1853-ban rövidáru, 1856-ban rőfösáru, 1860-ban vas- és bőr, 1861-ben fűszer és ásványvíz, 1862-ben termény, 1864-ben gyarmatáru, fa, gabona és gyapjú, 1865-ben díszmű, 1867-ben gabona nagykereskedések jöttek létre.54 55 A pénzvilág az ötvenes-hatvanas években ugyancsak pezsgő forgalmat bonyolított le. A városi takarékpénztár tisztikarába új nevek kerülnek, s velük együtt több milliós vagyonra szaporodik a pénztári állomány.5'6 Ugyanakkor új pénzintézetek alakulnak: 1869-ben 200 ezer forint részvénytőkével a székesfehérvári Kereskedelmi Bank, 1872-ben a Fejér megyei Takarékpénztár, 1867-ben a székesfehérvári Kölcsönös Segélyező Egylet, 1870-ben a Kölcsönös Népsegélyező Egylet. (Az utóbbi kettőt a Schultze—Delitzsch-féle önsegélyző egylet mintájára hozták létre.) 1865-ben a Pesti Biztosító Intézet (Foncière) főügynökséget nyitott a városban, amelynek vitelét Wertheim termény- és gabonakereskedőre bízták. Képviselete működik a városban az Adriai Biztosítási Társulatnak, 1865-ben hozták létre a Triesti Általános Biztosító Társaságot.57 Az eddig felsorolt új cégek is jelzik azt a hatalmas változást, amely a város társadalmában a hatvanas évek közepére végbement. Ekkor a lakosság már mindenfajta árura igényt tart, és a sok nagykereskedés léte, sőt gyarapodásuk mutatja, hogy az áruk gyorsan elkelnek, a pénz forgási sebessége is a kapitalista társadalomra jellemző módokon alakul. Csakhogy ez a fejlődés egyoldalú, erős torzulást mutat. A kereskedésekben, pénzintézetekben alkalmazotti réteg kapott állást, és a nagyon kevés ipari létesítmény is jelzi, hogy a kapitalizmus egyik alapvető osztályának, az ipari proletariátusnak a kialakulása még nem kezdődhetett el. Tudunk arról, hogy Márkus Simon lakatos műhelyében 20 munkás dolgozik a hatvanas években,58 a Felmayer-féle Kékfestőgyárban 50,59 60 61 a város téglagyára is elég intenzíven termelt a Déli Vasúti építkezéshez,ahol váltakozó számú munkásgárda dolgozott. Ugyancsak a vasúti építkezéssel függ össze annak a járműkarbantartó műhelynek a működése is, amelyben a gépeket, kocsikat, talyigákat, más járműveket és szerszámokat javították. Az építkezés befejeztével (1861. ápr. 1.) a műhelyt elszállították a vasúttársaság bécsi és marburgi telepeire.611 Az ipari munkásgárda zömét a kismesterek legényei, inasai alkotják. A hatvanas évek végén a városban 3873 ipari dolgozó van; de ezekből 950 az önálló iparos.62 Ez utóbbiak száma egyre fogy; 1855-ben például még 423-an dolgoztak a csizmadia-iparban, a vargáknál 54-en. Három esztendő múltán 298 a csizmadiaiparban dolgozók száma, a vargáknál pedig 22. Mindkét szakágban rohamosan mentek tönkre a kézműves mesterek. A kisiparnak azon ága sorvad, amelynek megjelentek a nagyipari vetélytársai. Viszont fejlődést mutat, és a XIX. sz. utolsó harmadában számbelileg is rohamosan gyarapszik az építő és építőanyag, valamint az ehhez kapcsolódó szakipar, a kis és nagyüzemi mezőgazdasági technikát szolgáló javító, szerelő és kisebb gépeket, felszereléseket előállító kisipar (kovács, bognár, szíjgyártó, kötélgyártó stb). A szövő és kelmefeldolgozó iparban 557, faiparban 355, a bőriparban 907, élelmezésben 351, agyag, kőiparban 90 fő dolgozik 54. VÉRTES J.: op. cit. 296. 55. Ibid. 280—323. 56. Emléklapok stb. . . 57. Vértes J. : op. cit. 244—274. 58. Ibid. 306. 59. Ibid. 276. 60. Ibid. 61. PÉNZES F. : Fejér vármegye gazdasági statisztikája 1869-ből. (Szfvár, 1873.). 62. 1869. évi népszámlálás eredményei. 15—18. 148
