Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 4. 1688 - 1848 - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 16. (Székesfehérvár, 1979)
B. Lukács Ágnes: Adalék Székesfehérvár és Fejér vármegye népességtörténetéhez az 1820-as években
Néhány további számszerű adat: Fejér megye és a szomszédos megyék lakossága — ezúttal a területükön íekvő sz. kir. városokkal együttvéve — az alábbi százalékos megoszlást mutatja városok, mezővárosok, falvak, benépesített puszták és egyéb helyeken lakók szerint: Megnevezés Fejér m. Esztergom m. Komárom m. Tolna m. Veszprém m. 1. Városok 12,4 16.6 13,5 5.3 2. Mezővárosok 21,8 11,9 14,5 36,3 16,3 3. Falvak 46,8 70,5 64,5 57,3 72,5 4. Benépesített puszta 16,6 0,4 5,4 4.4 3,3 5. Egyéb helyen lakók 2,3 0,7 2,1 2,1 2,6 összesen : 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 A benépesített puszták kiugróan magas és a falvak alacsony arányától eltekintve Fejér megye megoszlási arányszámai eléggé hasonlóak Komárom, Tolna és Veszprém megyékéhez. Esztergom megye már más jellegzetességet mutat, mindenekelőtt a külső részeken lakók csaknem teljes hiányával. Fejér megye köztudottan a nagybirtokok hazája volt, és az 1925. évi kimutatás szerint 48%-os arányszámával országosan is első helyen állt.1 o Vájjon az allodiumok korai kialakulása tükröződik már L. Nagy adataiban is? Vallási megoszlás szerint teljesen hasonló képet kapunk: Esztergom megyében a katolikus népesség dominanciája folytán csak 13% a protestánsok részaránya, holott Fejérben éppúgy, mint Komárom, Tolna, Veszprém, sőt Pest megyében, mindenütt 30% felett vannak a protestánsok, a katolikusok pedig 60—63% között váltakoznak. A görög nem egyesültek aránya minden vizsgált megyében jelentéktelen, a hébereké 1,3—3,9 között váltakozik. Nem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy túlbecsülön L. Nagy adatainak jelentőségét, bár úgy vélem, hogy repertóriumának statisztikai jellegű kiaknázása sokak számára meglepő. Ezt a nagyon aprólékos, fáradtságos és nem látványos munkát az ország minden törvényhatóságára el kell még végezni ahhoz, hogy általános következtetéseket vonhassunk le. Ügy érzem, hogy nem lehet lemondani magára a műre és a szerzőre vonatkozó további kutatásról sem, mert az eddig felszínre hozott levéltári anyag éppen a leglényegesebb kérdésre — nevezetesen, hogy a törvényhatóságok hivatalos adatain túlmenően milyen egyéb hivatalos forrásokra támaszkodott — nem ad feleletet. A szerző személyét illetően is hiányoznak még a tanulmányaira, végzettségére vonatkozó pontosabb adatok, amelyek a mű értékelését csak közvetve érintik, de a korabeli viszonyok és L. Nagy szemléletének megismeréséhez értékes adalékul szolgálnának. 10 10. Gazdacímtár. Magyarország földbirtokosai és földbérlői. M. K. Központi Statisztikai Hivatal (Budapest, 1925). 137
