Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 4. 1688 - 1848 - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 16. (Székesfehérvár, 1979)
B. Lukács Ágnes: Adalék Székesfehérvár és Fejér vármegye népességtörténetéhez az 1820-as években
A második csoportosítás a helységtípusokat a vallás szerinti megoszlással kombi nálja: Megnevezés (Fejér megye) Római és Görög nem Református görög kát. egyesült evan*flikus Héber Együtt Városok 2000+ — 1999 19378 558 114 19 20069 Mezővárosok 2000 + 18924 419 9718 1223 30284 — 1999 4273 1 620 32 4926 Falvak 2000 + 13006 986 8658 516 23166 — 1999 27704 405 23593 671 52373 összesen :83285 2369 42703 2461 130818 Az egyes kategóriákkal kapcsolatban szeretnék néhány megjegyzést tenni. A népesség vallások szerinti részletezése csak a városokra (szabad királyi és bányavárosok, valamint érseki és püspöki városok), továbbá a mezővárosokra és falvakra terjed ki, ezért a második kombinatív csoportosításánál csak ezt a három helységtípust vizsgálhattuk. A két protestáns egyház híveinek kényszerű egybevonása eléggé zavaró, miután a reformátusok és evangélikusok többnyire más-más etnikumot, gyakran más rendi státuszt, esetenként más gazdasági, foglalkozási struktúrát, vagy iskolázottsági színvonalat képviselnek. Ugyanez áll a szintén egybevont római és görög szertartású katolikusokra is, míg a nem egyesült görgőknél a helységtípus és tájegység, országrész szerint kell különböző eltérésekre gondolnunk. Természetesen a másik ismérv — a helységtípus és nagyság — felől megközelítve is fennállnak ilyen összefüggések, sőt az a feltevésem, hogy a népesség társadalmi-foglalkozási struktúrája sokkal szorosabban korrelált a település típusa és nagysága szerint, mint a vallási hovatartozást tekintve. A Ludovicus Nagy által vallás szerint nem részletezett népesség két részből tevődik össze: egyrészt azokból, akik benépesített pusztákon élnek — és akiknek részaránya éppen Fejér megyében kiugróan magas a szomszédos megyékhez képest, sőt országosan is — másrészt egyéb szétszórt egy-két házból álló külterületi helyen, tanyákon, juhászaiban, malomban, vagy egyszerűen a hegyoldalban lévő csőszházban, présházban laknak. (Elvétve találhatunk a Schematismusban is ilyen helymegnevezéseket, mint például Diverticulum ad Cervum, [Solymárnál] 6 lakossal, vagy Maria ad Quercum [Budakeszinél] 29 lakossal). E népesség súlya, aránya általában jelentéktelen, helyenként mégis zavaróan hathat, tehát teljesen figyelmen kívül nem hagyhatjuk. A praediumok felsorolásánál eléggé nagy számban szerepelnek olyan helynevek, ahol mind a házak számánál, mind a népesség száma rovatnál egy vízszintes vonal jelzi, hogy lakatlan pusztáról van szó, vagyis — úgy vélem — a falu határán kívül fekvő olyan helyről, amely elpusztult, elnéptelenedett, rombadőlt és így elenyészett hajdani település emlékét őrzi. Ezt az információt az eddigi kutatások nem tudni milyen mértékben vették figyelembe, de azt gondolom, hogy a népességszám további, jövőbeni alakulása szempontjából nem közömbös, hogy a tulajdonképpeni falu határán kívül van-e, s ha van, milyen és mennyi művelés alá nem vont terület és ezt milyen feltételekkel veheti birtokba a falu jobbágy vagy zsellér népessége, vagy pedig külső telepeseket ültetnek-e oda. 136
