Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 4. 1688 - 1848 - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 16. (Székesfehérvár, 1979)
B. Lukács Ágnes: Adalék Székesfehérvár és Fejér vármegye népességtörténetéhez az 1820-as években
tűnik, mert ilyen mértékű eltérést az összeírásból kimaradó nemesség és papság számával nem lehet indokolni L. Nagy és a Schematismus egybehangzó számához képest. Továbbá a Conscriptio azért sem szolgálhatott a népességszám forrásául L. Nagy számára, mert csupán a férfiakat részletezi vallásuk szerint, L. Nagy pedig a teljes népességet. L. Nagy munkája az eddigiek alapján hiányosságai ellenére is az elérhető források között messze a legteljesebbnek és kitűnően rendszerezett, a korabeli területi egységeket hitelesen tükröző beosztása és többnyelvű betűrendes indexe révén — amelynek Lipszky7 repertóriuma szolgált mintául — igen értékes segédeszköznek tekinthető. Különösen abban látom jelentőségét, hogy egyrészt a népesség olyan kategorizálását, csoportosítását teszi lehetővé, amely a népesség-struktúra vizsgálatánál nagyon fontos; másrészt lehetőséget biztosít a Schematismus adatainak törvényhatóságok szerinti átcsoportosítására és megfordítva. Végül L. Nagy kézikönyve alapján reprezentatív mintavételre támaszkodó, így gazdaságosan megvalósítható országos becsléseket dolgozhatunk ki a természetes népmozgalmi mutatók és a népesség tényleges fejlődési ütemének vizsgálatához az 1820-as években. Ma már közhelynek számít, és éppen ezért nem gondolunk rá, hogy — Vekerdi Lászlót idézem — „... az Annales írta le s magyarázta meg először, hogy nem szabad megelégedni a népességszám megbecsülésével, valódi történeti demográfiát kell teremteni, fel kell deríteni — ahol és amikor csak lehet — a termékenység, a születési és halálozási arányszám, a népességösszetétel és egyéb demográfiai jellemzők statisztikus ingadozásait és szekuláris tendenciáit. A történeti statisztikában sohasem csak az abszolút számok a lényegesek, hanem a változásaik is; a fejlődés nagy periódusait jellemző trendvonalak és a trendvonalakat csipkéző gyors, vehemens ingadozások, amelyek néha, különösen ha több terület ingadozásai interferálnak, váratlan és meglepő fordulathoz vezethetnek. A szemlélet alkalmazása — s ez újból az Annales-módszerek egyik jellegzetessége — nem korlátozódik a múltra; Jánossy Ferenc trendvonal-könyve frappánsan mutatja hatékonyságát a közelmúlt és a jelen égető gazdasági problémáinak a vizsgálatában”.8 Az anyakönyvek reprezentatív feldolgozásának gondolata viszont Louis Henrytől származik, aki ezt évekkel ezelőtt javasolta és munkatársaival részben már meg is valósította.9 A két alapvető csoportosítás, amelyből a népességstruktúrára következtethetünk — de mintavételi keretként és bizonyos esetekben a Schematismus korrekciójára is felhasználható — Fejér megyére és néhány szomszédos megyére már elkészült. Az első tábla rovatai: Megnevezés (Fejér megye) Helységek száma Népesség száma 2000 + — 1999 Együtt lakosú helységekben 1. Városok 1 20069 — 20069 2. Mezővárosok 13 30284 4927 35211 3. Falvak 64 23166 52379 75545 4. Benépesített puszták 131 2506 24291 26797 5. Lakatlan puszták 42 — — — 6. Egyéb helyen lakók — — — 3700 7. összesen: 251 76025 81597 161322 7. LIPSZKY J.: Repertorium Locorum Objectorumque in XII. Tabulis Mappae Regnorum Hungáriáé. Slavoniae. Croatiae et Confiniorum Militarium Magni Item Principatus Transsylvaniae Occurentium. (Budae. 1808). 8. VEKERDI L.: Befejezetlen jelen. Tudománytörténeti tanulmányok. Az Annales történetszemléletéről. Magvető Kiadó, Budapest, 1971. 20—21. pp. 9. FLEURY, M—HENRY L.: Nouveau Manuel de Dépouillement et d’Exploitaion de l’Etat Civil Ancien. (Paris, 1965) 182. p. BLAYO, Y.—HENRY. L. : Données démographiques sur le Bretagne et l’Anjou de 1740 à 1829. Annales de Démographie Historique (1967) 91—171. pp. 135