Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 4. 1688 - 1848 - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 16. (Székesfehérvár, 1979)
Zádor Anna: Székesfehérvár építészeti emlékei a felvilágosodás és a klasszicizmus korában
Zádor Anna SZÉKESFEHÉRVÁR ÉPÍTÉSZETI EMLÉKEI A FELVILÁGOSODÁS ÉS A KLASSZICIZMUS KORÁBAN A XVIII. század folyamán Székesfehérvár belvárosa— azaz a ma védett műemléki városközpont — nagyjából elnyerte mai alakját. Lényegében a dunántúli kisebb városok fejlődésével rokon képet mutat, megőrizve utcahálózatában — ez sem ritka eset — a középkori utcahálózat jellegzetességeit. Ha Johann Philip Binder rézmetszetét (1. kép) vesszük kiindulópontul, akkor e nem túlságosan pontos ábrázoláson 1. ábra. Székesfehérvár 1780 körül J. Ph. Binder metszete Abb. 1. Stuhlweissenburg um 1780 Stich von J. Ph. Binder városképi szempontból két jellegzetesség üti meg szemünket: az alacsony, általában emeletes házak sorából kimagasló, elég nagyszámú templomtornyok, valamint a várost övező várfalak, amelyeken kívül eső rész a korábban erősen mocsaras vidék helyett immár kertekkel, gyümölcsösökkel borított. Ez a várfalak közé szorított, eléggé szoros beépítésű városmag szinte észrevétlenül veti le — alig néhány évtized alatt — bilincseit. Az 1830 körüli Pick-Lenhard-féle metszet már a várfalak nélküli, lazábban szétterülő várost és többszintes házakkal magasított beépítést mutat (2. kép). Noha a városképnek metszetünkön annyira szembetűnő szétterülése a kor metszetkomponálási stílusából fakad, mégis tükrpzi a közben bekövetkezett változásokat és ezek következményeit, ötven év látszólagos mozdulatlansága alatt felépült a püspöki palota és a megyeháza, eltűntek a várfalak és a városkapuk, kibővül, szinte kiárad a város a környező tájba. E változásból bármennyi is írható a rajzoló előadásának, szemléletbeli változásának számlájára, mégis érdemes elgondolkozni azon, mi történt 104
