Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 4. 1688 - 1848 - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 16. (Székesfehérvár, 1979)
Kovács Péter: Jezsuita patika és faragóműhely Székesfehérvárott
Kovács Péter JEZSUITA PATIKA ÉS FARAGÓMUHELY SZÉKESFEHÉRVÁROTT I. Lipót császár 1688-ban adott letelepedési engedélyt Székesfehérvárott a jezsuita rend számára. Ekkor kapott telkükön — mint azt a XVIII. század eleji ábrázolásokból ismerjük — egy török mecset állott. Az e mellett lévő lakóépület, amelynek javításáról az 1710-es évekből van adatunk, talán még középkori eredetű lehetett. 1726-ban nyílt meg a jezsuiták fehérvári gimnáziuma, de egyes adatok arra mutatnak, hogy már — átmenetileg — a század elején is működött iskolájuk. Ma is álló hatalmas rendházuk — amely később a cisztereké lett, jelenleg pedig kollégium — és ragyogó barokk templomuk a XVIII. század negyvenes-ötvenes éveiben épült föl.1 A fehérvári jezsuiták építkezéseit a kezdetektől Vanossi Antal irányította, aki Bécsben, majd Rómában egymást követően több vezető posztot is betöltött a rendben. Az ő édesapja volt Vanossi Lőrinc, Székesfehérvár harmincadosa, aki meglehetősen nagy vagyont hagyott fiára. A fiatalabb Vanossi már gyermekkorában elkerült a városból, de élete során végig erős kötelékek fűzték ide. A pannonhalmi levéltár száznál több levelét őrzi, amelyeket 1719 és 1757 között írt a fehérvári jezsuita házfőnökökhöz.2 A levelekből világosan kiderül, hogy az építkezéseknek nemcsak egyszerűen pénzügyi támogatója volt, hanem minden apró részletkérdésbe is beleszóló, valóságos szellemi irányítója is. Leveleiben az épület magasságáról, belső beosztásáról ugyanúgy szó esik, mint a foglalkoztatott mesterekről, művészekről, vagy az olyan apróságokról, hogy milyen zárak legyenek az ajtókon. Bécsből, majd Rómából is maga gondoskodott a fehérvári rendház szakembereiről. 1746-ban ő küldte Fehérvárra az első jezsuita patikust, Johannes Maschnert is. A rendház építése 1745-ben fejeződött be, s ugyanebben az évben tették le a templom alapkövét. 1744—45-ben már Fehérvárott tartózkodott Baumgartner Bernât, a század híres jezsuita faragóművésze is. Valószínűnek tűnik, hogy ekkor inkább még csak a helyet, és a várható munka mennyiségét mérte fel. Idekerülésében szintén Vanossinak volt része, aki Baumgartnert még trencséni házfőnöksége idejéből ismerte. Baumgartner egyébként 1704-ben Szakolcán született, és 1731-ben Trencsénben már mint kész szobrász lépett a jezsuita rend laikus testvéreinek sorába. Ott dolgo-1. A székesfehérvári jezsuiták építkezéseivel, faragómühelyük tevékenységével és a Fekete Sas patika történetével már többen foglalkoztak. Itt csak a legfontosabb irodalmat idézzük: SCHOEN A.: Székesfehérvár XVIII. századi kő-és képfaragói (SzSzle.. 1931. 6. sz. 2—4): Uö Székesfehérvár XVIII. századi építőmesterei (SzSzle. 1931. 10—12. sz. 3—6.: Uö: Paumgartner és Buffleur (SzSzle, 1932. 4—6. sz.) ; Uö: XVIII. századi képző- és iparművész jezsuita frátereink (Történetírás, 1937. 277—293.); FITZ—CSÁSZÁR—PAPP : Székesfehérvár (Bp. 1966.); L. NÉKAM : Die Apotheke „Zum Schwarzen Adler” von Székesfehérvár (AR. 6—7., 1965—66.101— 110.); P KOVÁCS: Der Meister der Holzshnitzereien in der Sakristei der Székesfehérvár Jesuitenkirche aus dem 18. Jahrhundert (AR. 10. 1969. 119—123.): SZABO L. : Székesfehérvár győgyszerészetének története a XVII—XVIII. században (Gyógyszerésztörténeti Diárium, 4. 1975. 1. sz. 8—25.). 2. Jesuitica, 119. B. 27. 99
