Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 3. Török kor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 15. (Székesfehérvár, 1977)

Hegyi Klára: A török közigazgatás és a magyar városi autonómia

bírósági — autonómiával csak az egyházak rendelkeztek.2 3 4 A lakosság képviselőinek anynyira csak a papok számítottak, hogy pl. Tirnovo hászváros 15. század végéről fennmaradt összeírása a város 9 keresztény kerületét nem elhelyezkedésük vagy utcaneveik alapján sorolja fel, hanem papjaik nevével jelöli.*

A helyi lakosság választott elöljárói a Száva vonalától jelennek meg. A török törvénykönyvek, a kánunok, pontosan meghatározzák feladataikat: „Ezen a vidéken a gyaurok közül való kerületi elöljárókat kenéznek, a falusi elöljárókat primikürnek ét teklicsnek hívják. A kenézek a tartomány felvirágzásán, a kincstári bevételek és a rája adóinak összegyűjtésén fáradoznak, és ezért régtől fogva adómentesek. A primikürök és teklicsek saját falvaik jólétén dolgoznak és a falvak adóinak összegyűjtésében segítenek a kenézeknek. Ezért a hadiadón és a harádzson kívül az egyéb adóktól mentesek.”1 A szendrői szandzsák 1527-es kánunja arról is rendelkezik, hogy a rája esetleges büntetéspénzeinek egytizede a kenézeket illeti.5

Magyarországon a törökök a hódítás percétől elismerték a helyi elöljárókat. Sem erejük és emberük nem volt már elég, sem érdekük nem fűződött ahhoz, hogy az örökül kapott intézményeket a legalsó sejtekig török hivatalokkal cseréljék fel. Ellenkezőleg: a berendezkedésben, elsősorban az adózás megszervezésében, nagy szükségük volt a helyi szervek közreműködésére és közvetítésére, s működésüket ők maguk is megkívánták. Szolgálataikért a magyar bírák és papok a sertéstizedtől eltekintve adómentességet élveztek.6

Az első félszáz évben a helyi magyar szervek működése a török megszabta keretek között folyt. Ezek ebben az időben elsősorban török tisztviselők helyettesei voltak, és mindazokat a funkciókat ellátták, amelyek egy mohamedán—török városban központilag kinevezett tisztviselők feladatai voltak. Tevékenységük javarésze a település gazdasági ügyeinek intézésére irányult: az adók és természetbeni szolgáltatások begyűjtése és Budára szállítása, a robotszolgáltatások megszervezése, a városi háztartás továbbvitele a megváltozott kötelezettségek és lehetőségek között. A budai és pesti tanácsok más településekhez intézett levelei a régi kereskedelmi kapcsolatok újrafelvételét szorgalmazzák, vagy a Budára vitt adók befizetésének módjáról tudósítanak.7

A városi tanácsok feladatai között megmaradt a település rendjének fenntartása, de illetékességüket a török erősen korlátozta. A Duna—Tisza közén kádi csak Kecskeméten működött, a bíráskodást Nagykőrösön és Cegléden a helyi bírák és tanácsok látták el a budai kádi ellenőrzése mellett, aki az eléje került ügyeket részben Budán, részben évi körútjai során döntötte el, amelyekre a pasa Ítéletvégrehajtó emberei, a vojvodák és szubasik is elkísérték. Ezek az utak még tényleges jogszolgáltatást jelentettek vizsgálattal és Ítélettel, és a súlyosabb vétkeseket rabként Budára szállították. Kecskeméten a bíráskodás az 1597-ig itt székelő kádik kezében volt, de a városi tanács részt vett a vétkesek üldözésében és a per lefolytatásában és a megítélt büntetéspénzekből a török kincstáron és kádin kívül a város is részesedett. Ha a török bíró távol volt, vagy hivatala átmenetileg megüresedett, a tanács önállóan járhatott el. A török teljesen átengedte a három város elöljáróinak a paráznaságban talált férfiak

2. HADROVICS L. : L’Église serbe sous la domination turque. (Paris 1947).

3. Izvori . . . op. cit. 335-354.

4. BARKAN ö. L. Osmanli imparatorlugunda zirai ekonominin hukuki ve mali esaslari. I. Kanunlar. (Istanbul 1945) 306.

5. Ibid. 325.

6. Ibid. 301. ; FEKETE L. : Budapest a török korban (Bp. 1944) 207.

7. FEKETE L. : op. cit. 174.

87