Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 3. Török kor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 15. (Székesfehérvár, 1977)
Kakuk Zsuzsa: A magyar nyelv oszmán - török jövevényszavai
Kakuk Zsuzsa A MAGYAR NYELV OSZMÁN—TÖRÖK JÖVEVÉNYSZAVAI Alábbi cikkem csak közvetve kapcsolódik Székesfehérvár történetéhez. A 16—17. században a magyar nyelvbe bekerült oszmán—török jövevényszavakat, illetőleg elemeket szeretném fogalomkörök szerint rendezve bemutatni abban a reményben, hogy ezek a szerény nyelvészeti eszközök is nyújtanak némi anyagot a törökkori Magyarország, a törökkori Istolni Beograd életének megismeréséhez. Mintegy 20 év óta gyűjtöm a magyar nyelv oszmán—török elemeit.1 Forrásaim a 16—17. századi magyar nyelvű nyomtatásban megjelent emlékek. Átnéztem a kiadott állami és magánjellegű oklevéltárakat, levelezéseket, naplókat, emlékiratokat, valamint a kor legfontosabb irodalmi emlékeit. A több száz kötetnyi anyagból több ezernyi adatot jegyeztem ki, amelyek alapján a hódoltsági területen élő magyar nép nyelvére tett török nyelvi hatást a következőkben tudom összefoglalni. Az egykorú magyar forrásokban mintegy 1 300 török eredetű szó fordul elő. Ezekből kb. 350 a török személyeket jelölő személynév. Bár közülük nem egy, mint pl. Ahmed, Juszuf, Zülfikár magyar ajkon is gyakran elhangozhatott, jelenleg nem foglalkozom velük. Anyagomban szerepel még jó néhány gyakran előforduló török eredetű helynév is, pl. Anadolu, Bogaz, ezeket most szintén nem tárgyalom. A fennmaradó mintegy 800 közszó egykori életképessége és későbbi sorsa igen változatos. Átvételeink jelentős része nem hatolt be a mélyebb nyelvi rétegekbe. Mivel valamilyen formában a törökökkel voltak kapcsolatban, a török kor megszűnte után kihullottak nyelvünkből. Ma mindössze kb. 30 olyan török eredetű szavunk van, amit mindennapi életünkben állandóan használunk. Ilyenek pl. a bogrács, csiriz, dívány, kávé, kefe, papucs, zseb. Ugyancsak kb. 30 török szó maradt fenn a nyelvjárásokban, mint pl. aba ’kelmeféle’, bulya ’ua.’, domosz ’disznó’, kuti ’doboz’. Már elavultak, de a szakirodalom vagy éppen a korral foglalkozó irodalmi művek alapján minden általános műveltségű embernek van ma is fogalma a bégről vagy beglerbégről, a defterről vagy a burnótról. Közülük nem egy, továbbképzett vagy összetett alakban ugyancsak élő eleme a mai magyar nyelvnek, mint pl. basáskodik, harácsol, lekaszabol, főmufti. Mindezt egybevetve kb. 100-ra tehető tehát a megmaradt török jövevényszavak száma.1 2 1. Ebbe a témakörbe tartozó munkáim a következők: KAKUK ZS. : Oszmán-török eredetű kelme- és ruhanevek a magyarban: Magyar Nyelv 50 (1954) 76—83. — Fejezetek oszmán-török jövevényszavaink történetéből. Kandidátusi disszertáció. (1955) — Kamuka: Nyelvőr 79 (1955) 226. — Tabán: Nyelvőr 79 (1955) 105. — Konok: Pais Emlékkönyv (1956) 315—318. — Kihalt oszmán-török jövevényszavak: Magyar Nyelv 53 (1957) 416—423. — Oszmán-török jövevényszavak egy budai basa magyar nyelvű levelében: Magyar Nyelv 58 (1962) 43—50. — Szekszena, szekszinás: Bfcrczi Emlékkönyv. (1963) 154—157. — Les monuments de la dinanderie turque dans les langues balkaniques et le hongrois : Acta Orientalia Hungarica 19 (1966) 67—77. — A szláv közvetítés kérdése a magyar nyelv oszmán-török elemeiben : Nyelvtudományi Közlemények 68 (1966) 51—65. — Tanulmány az oszmán-török nyelv XVI—XVII. századi történetéhez. A magyar nyelv oszmántörök elemei alapján. (Akadémiai doktori disszertáció). 1969. 2. A magyar nyelvben ma is élő oszmán-török eredetű szavak megtalálhatók ,,A magyar nyelv történeti etimológiai szótárjában. Budapest, I. A—Gy (1967), II. H—O (1970), III. ö—Zs (1976). 41
