Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 3. Török kor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 15. (Székesfehérvár, 1977)
Kakuk Zsuzsa: A magyar nyelv oszmán - török jövevényszavai
Ahogy a mai nyelvben nem egyforma elterjedtségű pl. a kávé és a findzsa, az egykor használt török szavak sem voltak egyformán életerősek. Száz meg száz adat van rá, tehát egész közhasználatú szó lehetett pl. a csausz ’futár’, a szpáhi ’egy fajta lovaskatona’, a defterdár ’pénzügyi vezető’, a nazur bég ’ellenőr, felügyelő’ stb., míg másokat csak «szakmai körökben»- ismertek. Az egykorú török átvételek jelentős része — mintegy 70 százaléka — a török hadi és közigazgatási élettel függ össze, csak kis része mutat bizonyos művelődési hatásra. Természetes, hogy jellegüknél fogva, az első csoportba tartozók tömege kihullott nyelvünkből, míg az utóbbiak egy része túlélte a török hódoltságot. A következőkben fogalmi körök szerint csoportosítva mutatom be a 16—17. századi magyar nyelv török elemeit. Természetesen e fogalmi körök határai nem merevek, egy-egy szó több csoportba is tartozhat. Pl. a kádi ’török bíró’ közigazgatási, egyszersmind vallási fogalom is. 1. Törökök és magyarok között az érintkezés legállandóbb formája az olykor talán lanyhuló, de soha ki nem alvó harc és háborúskodás volt. Jövevényszavaink legnagyobb csoportját a hadi élet körébe tartozó szavak alkotják. A török fegyvernemek minden fajtája képviselve van. A gyalogságnak, sőt az egész hadseregnek a törzsét képezték a janicsárok. Nemcsak egységeiknek, tisztjeiknek, újoncaiknak a nevét ismerjük (odzsak, oda; csorbadzsi, janicsáraga, kihaja bég, muzur aga; acsemoglán), hanem még az egyes janicsárlégiókat is (pl. szamszuncsi, szegmen, szolak, turnacsi, zagarcsi, zemberekcsi). A gyalogság második vonalbeli csapatába tartoztak az azapok, speciális rohamcsapatot képeztek a szerdengecstik ’eszüket vesztettek’. Várkatonák voltak a hiszárlik, a várparancsnok a dizdár, az őrség (muháfezet) tagjai a muháfizok. A lovasság legismertebb egységei voltak a gyömlik vagy gyomliák, ulufedzsik, martalócok, beslik, vagy bestiák, delik vagy deliák (’őrültek’ a szerdengecstikhez hasonló rohamkatonák). Külön csoportot alkottak a szpáhik (szipáhik, szpáják), a birtokkal (timár, ziámet) fizetett lovaskatonák. Portyázó, rajtaütő lovasok voltak az akancsák, csarkacsik, csatacsik. A tüzérségi egységeket képviselik a többféle ágyúnévből képzett katonanevek, mint csiracsi, kundakcsi, kumbaracsi, topcsi, a ’puskás’ jelentésű tüfekcsi, az ’aknász’ jelentésű lagumcsi. Kazán szavunk a hódoltság idején salétromfőző üstöt jelentett. Külön fegyvernemet képezett a dunai hajóhad. E tárgykörbe tartozó török jövevényszavaink között feltűnően sok olasz és új görög eredetű van, a hajózás török műszavai nagyrészt olasz és görög eredetűek. Olasz eredetű pl. a kapudán ’hajóparancsnok’, amely a magyarban a kapitány-nyal keveredett, a ’kikötő’ jelentésű iszkele, a ’lapátos hajó’-t jelentő furkata, a ’kormányos’ jelentésű dumencsi stb. Forrásainkból kilenc hajófajta nevét jegyeztem fel (acsik, borozán, csektere, furkata, gemia, kaik, karamuszál, katerga, tombaz), ez az aránylag nagy szám arra mutat, hogy a Dunán jelentős hajóforgalom bonyolódott le. A forgalomnak természetesen csak egy része volt hadászati jellegű, másik része a kereskedelmi élethez tartozott. A hajózással függ össze két ma is élő közszavunk, a levente, amelynek török előzménye eredetileg hajóskatonát jelentett, és a kátrány szó. A török hadsereg speciális alakulatait képezték a fegyverkovácsok, zenészek és sátorverők. Ezeket képviselik a csebedzsi ’fegyverkovács’, mehter, ’muzsikus’, zurnazán ’dobos’ elnevezések, néhány hangszernév (csincsin, csingia, miszkál) és sátornév {óba, szajvány). A mozgó hadsereg fontos személyei voltak a csauszok ’futárok’ és az arabacsik ’szekeres katonák’. A katonafajták nevei mellett megismerhetjük jövevényszavainkból a különböző katonai egységek és vezetőik neveit. Kisebb katonai egység volt az oda és a böliik, élükön az odabasával és a bulyukbasával. A janicsár ódák élén a csorbacsi állott. Ismert kifejezés volt a cseribasa, ’egy katonai egység parancsnoka’, és a jüzbasa ’százados’. A tisztet agának, helyettesét kihájának, kihának nevezték. Fontos tiszt 42
