Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 3. Török kor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 15. (Székesfehérvár, 1977)

Fényi Ottó: A székesfehérvári királyi bazilika és a proposti residentia a XVII. században

Még a mellékelt fényképmásolaton is jól látható a kettős fekete vonallal körülhatárolt prépostsági udvar, amely a fundus 1703 előtti, tehát Barnabeis prépost alatti állapotát rögzíti,5 e köré rajzoltatta fel utóda Nesselrode prépost az eredetin piros és fekete pontozott vonallal a visszaigényelt házhelyeket. A rajz előkerülése óta a legtöbb vitára a jobb oldalon látható templom-alaprajz adott okot, de a per aktáiból megállapítható, hogy ezzel az alaprajzzal a prépost csak jelképezni, láttatni akarta a jelzett területnek az egykori királyi bazilikához való tartozását.6

A fundus és az épületek 1700 előtti állapotáról sok írásos dokumentum került elő az utóbbi időkben. A legelső és ezért nagyon figyelemreméltó Székesfehérvárt a töröktől 1688 május 19-én átvevő Br. Areyzaga János császári ezredes jelentése, amelyben a bécsi haditanácsnak beszámolt gondjairól, többek között a 9. pontban arról, hogy megfelelő magazinok hiányában a hadifelszerelést és hadianyagot „egy szétszakított templomépületben és egy másik széteső boltozatú épületben” volt kénytelen elhelyezni.7 Ez a katonai raktár 219-es sorszámmal Ceighaus néven szerepelt a viszszakapott város legelső, még akkor májusban készült ház- és telekösszeírásában.® Az 1691-ben készült hadmérnöki felmérés pedig a prépostsági fundus 8-as számmal jelölt telekegységét a magyarázó táblázatban Zeughaus-nák jelöli.9 Hogy ezek az Areyzaga ezredestől említett romos épületek azonosak 1. sz. ábránkon, a Nesselrode-helyszínrajzon A és B betűvel jelölt épületekkel, azt maga az említett jelentést átvevő bécsi haditanács igazolja egy későbbi 1699 okt. 30-án kelt iratával, amelyben a jelzett épületek kiürítését és Barnabeis prépostnak való visszaadását elrendeli.1 o e két dátum,

5. Barnabeis János Félix 1692-től 1702-ig viselte a székesfehérvári préposti címet, felszentelt püspök is volt, ezért szerepel az idézett német forrásokban olykor ,,Bischof” megnevezéssel is. Ö szerezte vissza a katonaságtól 1699-ben a prépostsági fundus épületeit, restauráltatta azokat, ebben a helyrehozott állapotban mutatja az 1. sz. ábraként közölt helyszínrajz az. A és B betűvel jelölt épületeket. A C betűvel jelölt emeletes épületet a prépost készpénzért vásárolta meg káplánjai és alkalmazottai számára, e mellé nyugat felé folytatásként egy magtárépületet építtetett 1702 nyarán, még abban az évben decemberben a prépost meghalt. Tehát a közölt helyszínrajz magja, a kettős fekete vonallal kihúzott préposti udvar képe a fundus 1700 körüli állapotát mutatja, mert az 1702-ben épült magtár még nem látható rajta. — Barnabeis építkezéseire lásd OL E 286 Ofner Cam. Adm. Buchhalt. Acten 1703, idézi BALOGH J. : op. cit.

6. KRALOVÁNSZKY A. említett előadásában hasonló véleményt nyilvánított: ,,A bazilika alaprajza viszont kitalált és az ismert telekhatár déli határáig komponált.” — MAROSI E. : op. cit. viszont mintha mégis reálisnak venné az alaprajzot, mert 4. jegyzetében ezt olvashatjuk: ,,A rajzon feltüntetett szentélyzáradék sajátos és érdekes emléke a magyarországi barokkgótikának.”

7. OL E 280 Hofbefehle 1689. jan. 14. — Ez a dátum a jelentés továbbításának időpontját jelzi, amikor a Cs. és Kir. Udvari Kamara Areyzaga János ezredes jelentését elküldte Budára Johann Stephan von Wertlein kamarai inspektornak tájékoztatásul és véleményezésére. Maga a jelentés a kísérőirat tanúsága szerint: „...balt nach Eroberung des Posto Stuehlweissenburg eingeraicht worden.” Areyzaga ezredes már 1688 június 12-én eltávozott Székesfehérvárról (JENEY K. : Székesfehérvár a török uralom megszűnése után, 1688—1690 között, Fejér megyei Szemle (1968) 173—191 részletesen foglalkozik a 27 pontból álló jelentéssel), tehát a jelentés még 1688 májusban elkészülhetett, ennek 9. pontjában olvashatjuk: „ist khein Zeughaus vorhanden und stehet die Munition theils in einer zerrissenen Kirchen, tueils in verwiosten Gewölben in grösster Gafahr des Verderbens . .

8. Szív. város It. IV.—A—1002-e, I. sz. összeírás 1688 május. A város legrégibb összeírásainak és telekkönyveinek jegyzéke megtalálható: NAGY L. : Székesfehérvár későközépkori topográfiája, Székesfehérvár Évszázadai 2. (Székesfehérvár 1972) 199.

9. Közli: FITZ J—CSÁSZÁR L.—PAPP I.: Székesfehérvár (Bp. 1966) 24. 25. ábra.

10. „ . .. nach Ubergab Stuhlveissenburg das selbige Zeughaus in einer alten Kürchen oder vielmehr Capelin und ein oder anderen schlecht verwahrten Zimmer bestanden seye, worinnen bishero dei Munitions und übrige Artiglerierequisiten sogueth als möglich aufbehalten worden .. . Nun aber hat de Bischof und daseitige Probst Herr Johann Felix de Barnabeis unter 31 Decembris abgewichenen 1698-sten Jahr eienen Befehl ausgewürkt, ihm besagte Kürchen zu raumben . . OL E 280 Hofbefehle 1699 okt. 30.

129