Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)
Mándoky K. István: A Hantos-széki kunok
KAYTHOR: A szintén személynévi eredetű Kaythorzallasa descensus-név máig fentmaradt az Aba község határában fekvő Bodakajtor és Fiáthkajtor határrészek nevében. A név eredeti kun alakja Qayt'ir, vagy Qaytar lehetett, aminek jelentése: ’Visszatérő, Aki visszatér’.s3 THOMAN : Az egyik legnagyobb Hontos-széki kapitányi család neve, melyet ahány oklevél, annyiféle alakban találunk, sőt ugyanazon oklevélben is hol így, hol úgy van írva, (Thoman, Thoban, Thobay, Thobai, Thaban). A név eredetileg Tumannak hangzott, amelynek jelentése: ’köd’.34 Már említettük, hogy az oszmán—törökök elleni harcok vérzivataros esztendeiben a Hantos-széki kunok is hontalanokká, földönfutókká lettek. A vészek elmúltával sem térhettek azonban haza, mert a hajdan privilegiális Hantos-széki Kunság idegen birtokosok kezére került. így aztán csaknem mindannyian másfele, lehetőleg nem jobbágyfalvakban, hanem szintén kiváltságos területeken kerestek maguknak új hazát. Sokakat közülük a szomszédos Tisza—Duna közi, meg a tiszántúli kunnak megmaradt székek fogadtak be, ahol e hazátlan menekültek nagy örömmel és szívesen is telepedtek le, osztozva az ottani kunok sorsában, örömében, bánatában. Űj környezetükben egykori szálláshelyeikről nevezték el őket, s e család- vagy ragadványnevek egyikemásijta ma is él.rv5 Különösen sok Hontos-széki származásra utaló családnévnek kell lennie a felsőkiskunsági kunok körében, akik mindig is intenzívebb kapcsolatokat tarthattak fent Fejér megyei testvéreikkel, mint a távolabb eső területeken élő kunok.* 31. A török jóiéi „utas” szó átkerült a mongolba, személynévi használatára is vannak adataink a mongolok köréből. A mongolok titkos történetében (Mongol Nyelvemléktár III, Bp. 1964) szerepel Kutula kagán fia, Jóéi (51. fejezet), egy másik mongol főembernek Joéi-Qasar a neve (ibid. 60. és 195. fejezet), ugyancsak Joci-nak hívják Dzsingisz kán legidősebb fiát is, aki úton, vándorlás közben született (ibid. 165, 210, 239, 242, 243 , 254, 255 , 258 , 260. fejezet), végül Dzsingisz kán egyik emberének is Joci-darmala a neve (ibid. 128, 201. fejezet). A kun névre v. ö. RÁSONYI L.: Acta Orient. Hung. XX, 140 32. Ibid. 33. Ibid. 142. 34. Ibid. 146. 35. Valószínűleg Hontos-széki kunok voltaik az ősei a Gyócsai, Gyócsaji („Gyolcsai, Gyolcsapálszállási”), Kantási („Hontosi v. Hantosi” Qan-tas „Fejedelem, kán -f kő”), Karácsonyi („Karácsonymiklósszállási”) stb. nevű nagykunsági kunoknak is. * Ezen tanulmány előadásként elhangzott a székesfehérvári Történész Ülésszakon 1969 májusában. 80
