Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)
Koller, Heinrich: A székesfehérvári királyi trónus kérdése
Heinrich Koller A SZÉKESFEHÉRVÁRI KIRÁLYI TRÖNSZÉK KÉRDÉSE Székesfehérvár változatos sorsa hosszú időn át csak Magyarországon keltett a múltban nagyobb érdeklődést. Ámde amióta a legutóbbi években a történettudomány olyan témákat kutat, amelyek egész Európát érintik, megváltozott a helyzet. Ugyanis a kérdéseket az általános forrásanyag hiányossága miatt sem egy pontra vagy másik olyan jelenség is fontossá válik, amely a helyi kutatás előtt homályosnak vizsgálni, így a Magyarországon kívüli kutatás számára egyszerre jelentőssé vált Székesfehérvár története. Ebből a szempontból két kérdést kellene általános megvilágítással megvizsgálni: az első kérdés, hogy már a város nevéből kikövetkeztethető egy tézis,1 amely szerint Székesfehérvárott létezett egykor egy trónszék, amely döntő szerepet töltött be; a másik a városnak, mint az ország központjának az ebből adódó feladatával kapcsolatos kérdés, hiszen az utóbbi időben különös nyomatákkal vizsgált főváros-probléma Magyarország számára is időszerűvé vált. Ezeket a kérdéseket egyik területnek egy másik területtel való összevetésével lehet csak eredményesen vizsgálni, s így nemzetközi együttműködésien alapuló kutatást igényelnek. Ilyen körülmények között egyik vagy másik olyan jelenség is fontossá válik, amely a helyi kutatás előtt homályosnak, vagy alig értelmezhetőnek látszik. A helyi adottságok részeredményei így felvilágosítással szolgálhatnak az összeurópai kutatás számára, illetve megfordítva, a visszakövetkeztetések fényt vethetnek a magyar viszonyokra. Ilyen jellegű ösztönzést kíván nyújtani ez a tanulmány is. A trónszék, mint a királyi hatalom attribútuma, hosszú időn át másodrangúnak látszott. Egyes vélemények szerint a királyi uralom lényeges jelképe a középkorban és az újkorban sokkal inkább a korona,1 2 amely még a szóhasználatban is megmutatkozik, hiszen a világi uralkodók beiktatását szinte rendszeresen ’koronázásnak’ mondjuk, figyelmen kívül hagyva azt, hogy az ilyenfajta események megjelölésére sokkal alkalmasabb lenne az ’investitura’ vagy ’falkenés’ kifejezés, és a dolgok lényegét jobban is kifejezné. Nincs helye itt annak, hogy a beiktatás egyes cselekményeinek mindenkori súlyát vizsgáljuk, mégis meg kell állapítanunk, hogy a magyar történelmi forrásokban is a király beiktatásának szertartását egyszerűen koronázásnak mondják.3 Még Schramm úttörő és teljességgel modern művében is a trónszék 1. GYÖRFFY GY.: Székesfehérvár feltűnése a történeti forrásokban. Székesfehérvár évszázadai. I. (Szerk.: Kralovánszky A.) (Székesfehérvár 1967) 19. 2. Corona regni. Studien über die Krone als Symbol des Staates im späteren Mittelalter. In: HELLMANN. M.: Wege der Forschung 3(1961); CLASSEN, P.: Corona imp.rii. Die Krone als Inbegriff des römisch — deutschen Reiches im 12 Jahrhundert. In: Festschrift P. E. Schramm 1 (1964) 90 skk.; POST, G.: Studies in Medieval Legal Thought (19C4) 34 skk.; WILKS, M.* The Problem of Sovereignty of Government and Politics in the Middle Ages. 2. kiad. (1966) 178 skk. V. Ö. UHLIRZ, M.: Die Krone des heiligen Stephan, des ersten Königs von Ungarn. Veröffentlichungen des Inst. f. österr. Geschichtsforschung 14 (1951). 3. HÖMAN, B.: Geschichte des ungarischen Mittelalters. 1 (1940) 169 skk. 7
