Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)

Koller, Heinrich: A székesfehérvári királyi trónus kérdése

viszonylag jelentéktelen uralkodói jelvénynek tűnik: egy lélegzettel említi a bírói és püspöki székkel.4 5 Már ezen besorolás következtében is kétségbe lehetne vonni a trónszék sajátos elsőségét. Ezért foglalkozott eddig keveset a trónszék kérdésével a magyar tudomány is.6

Eddigi meglátásaink körén belül csak Beumann kutatásai hoztak fordulatot, aki kimerítő és példamutató forráselemzései alapján kielégítő és elfogadható hipotézist állított fel. Eszerint Nagy Károlyt az aacheni Münster átriumában, közvetlenül a templom küszöbe előtt temették el, olyan ponton, amelyet már Nagy Károly atyjának, Pipinnek St. Denis-ben való sínbahelyezésénél is választottak.6 Aachenben e sír felett trónszék állott — állítólag vagy baldachin vagy árkádsor alatt — s amelyet Nagy Károlyénak tulajdonítottak, s erről I. Ottó trónra ültetésénél kifejezetten meg is -emlékeztek. Ezt állítólag később is mindig e célra használták és a XII. századig a hatalom átvételének lényeges attribútumaként szolgált. Csak ekkor, talán Nagy Károly kanonizációjával7 kapcsolatban került sor Nagy Károly tetemének translatiojára. Ekkor helyezhették át a trónszéket is. Ez aztán a beiktatás szertartásának megváltoztatását kívánta meg, amelynél a koronázás fontosabb lett mint a trónra ültetés.8 így a ’szabadban álló trónszék’9 elvesztette jelentőségét.

Beumann ezen igen hihető feltételezése megegyezik azzal a megfigyeléssel, hogy antik példa alapján a Karoling korszakig olyan központok léteztek,10 11 amelyek különleges elsőbbséget élveztek. Ha ezeket a helyeket modern értelmezésiben nem is szabad székvárosoknak, rezidenciáknak11 neveznünk, mégis fővárosoknak tekintették azokat és ennek megfelelően kiváltságokban részesültek. Ilyen politikai értelemben, mintapéldaként említhetjük Aachent.12 A XI. század kezdete óta ettől a rendszertől általában eltérnek a vándor-központok javára, amelyek ismételten szerepelnek,13 és bár a régi központok jogait nem lehet elvenni, azok háttérbe szorulnak, amint azt Brühl az itáliai fejlődés alapján kimutathatta.14 De már a XII. században ismételten modern centralizmusra előremutató kezdeményezések mutatkoznak, amelyeket a

4. SCHRAMM, P. E.: Herrschaftszeichen und Staatssymbolik. Schriften der Monumenta Germ. Hist, xni, 1. (1954) 316 skk.; SCHRAMM, P. E.—MUTHERICH, F.: Denkmale der deutschen Könige und Kaiser. (1962) 36.

5. DEËR, J.: Die Entstehung des ungarischen Königtums. Europäische Bibliothek 38 (1942) 14.; BONIS GY.: Székesfehérvár az Arpádház székhelye. Székesfehérvár évszázadai, op. cit. 57.; KOVÁCS É.: A székesfehérvári királyi bazilika kincsei. Ebenda, 158 skk.; A trónusról szóló irodalom: DEÉR, J.: Die heilige Krone Ungarns. Denkschriften, Akademie Wien, Phil.—Hist. Kl. 91 (1966) 193.; Az irodalmi áttekintés megtalálható: LURKER, M.: Bibliographie zur Symbolkunde II. Bibliotheca bibliographica Aureliana (1966) 305 skk.

6. BEUMANN, H.: Grab und Thron Karls des Grossen zu Aachen. In: BRAUNFELS, W.: Karl der Grosse. 4. Das Nachleben. (1967) 9 skk.

7. FOLZ, R.; Études sur le culte liturgique de Charlemagne dans les églises de l’Empire. (1951) 59 skk.; FOLZ, R.: Aspects du culte liturgique de Saint Charlemagne en France. In: Karl der Grosse, op. cit. 4, 77.; ZENDER, M.: Die Verehrung des hl. Karl im Gebiet des mittelalterlichen Reiches. In: Karl der Grosse, op. cit. 4, 100.

3. BEUMANN, H.: op. Cit. 31 Skk.

9. Ibid. 38.

10. EWIG, E.: Residence et capitale pendant le haut Moyen Âge. Revue historique 230 (1963) 25 skk.; Továbbá irodalom; BONIS GY.: op. cit. 50 skk.

11. KOLLER, H.: Die Residenz im Mittelalter. Jahrbuch für Geschichte der oberdeutschen Reichsstädte. 12/13 (1966/67) 36 skk.

12. KAEMMERER, W. : Die Aachener Pfalz Karls des Grossen in Anlage und Überlieferung. Karl der Grosse, op. cit. 1 (1965), Persönlichkeit und Geschichte. 322 skk.; FALKENSTEIN, L.: Der „Lateran” der karolingischen Pfalz zu Aachen. Kölner Hist. Abhandlungen 13 (1966) ; MEUTHEN, E.: Karl der Grosse — Barbarossa — Aachen. In: Karl der Grosse, op. cit. 4, 54 skk.

13. PEYER, H. C.: Das Reisekönigtum des Mittelalters. Vierteljahrschrift für Sozial- und Wirtschaftsgeschichte 51 (1964) 1 skk. ; BRÜHL, c. : Fodrum, Gistum, Servitium regis. Kölner Hist. Abhandlungen 14/1 (1968).

14. BRÜHL, c.: op. Cit. 502 skk,

8