Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)

Székely György: A székesfehérvári latinok és vallonok a középkori Magyarországon

tését látták benne. Az eset mindenesetre mutatja, milyen mértékben tűnt el a saját hagyományuk a XV. században évtizedről évtizedre. Az egyik, belgiumi krónika is az 1447-i esetet vizsgálva 130 év előtti vándorlásról ír. Rájuk emlékezett Hungarica c. művében még az 1536-ban Bruxellesben író Oláh Miklós is: „Az egri völgyben néhány faluban, mint számukra fenntartott gyarmatokban, eburok laknak, akiket most liégeieknek neveznek, egykor onnan kerültek át. A lakosok ma a vallon nyelvet beszélik. Betelepítették-e onnan őket vagy maguk jöttek-e és mikor, nem tudom elég jól”. Oláh mint Magyarországi Mária özvegy magyar királyné és németalföldi helytartó környezetének tagja jól eligazodhatott a vallonok megítélésében. Nagyfontosságú tehát, hogy ő is a liégeiekhez kapcsolta őket, jóllehet idézett sorai mutatják, hogy ő nem hallott a liègei XV. században feltárt forrásokról. Éppen ez a tudálékosságtól mentesség teszi a mohácsi vész előtti Magyarország hiteles emlékévé Oláh Miklós feljegyzését az Eger-völgyi vallonokról.50

De ezek is ekkor már eltűnőben lehettek; a székesfehérvári, pécsi és pécskörnyéki vallon (s olasz) telepesek pedig immár a magyar városi polgárságba és falusi népbe olvadtak.

A XVI. századra viszont a vallonok mind Sziléziában, mind Szlovákiában, mind Erdélyben is beolvadtak már környezetükbe. Erre utalnak az olyanféle családnevek Boroszlóban, mint Walch, Wallig, Walluss, mint a XVI. század eleji Petrus wale és fraw Margareta walynne, vagy az egy tőről fakadó Johannes Wal nagyszebeni polgármester neve, ami 1509-ben városi számadáskönyvben a régi magyar gyűjtőnéven mint Johannes Olaz szerepel. Ezek valamennyien román nyelvű (welsch) népiségből származhattak le. Az északfrancia eredetű iglói Gallicus harangöntő család nevéből Gaal vagy Galnow lett. A vallonok beolvadása folytán lesz a szlovák nyelvben is a ’vlacb’ szó itáliai olasz jelentésű. A vallonok nyomát a török hódítással a XVI. században elveszítjük. így azután inkább csak régibb települési viszonyok emlékének és humanista hagyománynak tarthatjuk, hogy Sambucus (Zsámboki János) történettudós az 1570-es években Magyarország térképén Eger közelében feltünteti az Eburones völgyét (Vale Eburon). Oláh Miklós szövegével kapcsolatban fel is merült az irodalomban az a gondolat, vajon az ő vallonjai nem I. Ferdinánd király vallon csapatainak töredékei-e, akik Szapolyai János elleni harcra jöttek.51

50. SZAMOTA I.: Régi magyar... op. cit. 503; O. J. THIMISTER; Nécrologe du clergé du diocèse de Liège (1801—1894) précédé de la biographie des dignitaires de la collégiale S Paul (960— 1798). (Liège, 1894) 129, az adatot A. JORIS szívességéből ismerem; Chronique de Jean de Stavelot. Publiée par AD. BORG NET (Bruxelles 1861) 595—59«; R. P. FOULLON S. J.: Historia Leodiensis. per episcoporum et principum seriem digesta. II/l (Leodii 1736) 27; E. DE BORCHRAVE: Essai historique, op. cit. 22—24, 26—27, 113—117; F. ROUSSEAU: La Wallonie... op. cit. 30; F. ROUSSEAU: L’art mosan, 3®; I. KNIEZSA; Pseudorumänen... op. cit. 129; „Habitat etiam in dicto regno gens belga quae loquitur recte gallice, haec habet provinciam pro se separatum...” Relatio. De Statu et proventibus Regni Hungáriáé tempore Regis Mathiae. Nuncii Apostoliéi ejus temporis. M. G. KOVACHICH: Scriptores Rerum Hungaricarum minores II (Budae 1798) 16. — „Trovasi ancora detto regno abitato da gente fiamenga, liquali parian dritto francese. Questi hanno una provincia per loro separata. Costoro rimastro nel regno antica — mente, quando il re Carlo lo conquisto.” E. DE BORCHGRAVE: op. cit. 27— 2®, 114, ili. RADÓ A.: Olasz források... Budapesti Szemle 29 (1882) 155. — N, OLAHU3: Hungária — Athila Ed. C. EPERJESSY—L. JUHASZ (Bp. 1938) ni. — „In valle Agriensi aliquot pagi incoluntur habiti pro coloniis Eburonum, qui nunc Leodienses dicuntur, olim eo traductis. Horum incolae in hodiernum diem Gallicam sonant linguam. Quo autem tempore aut eo traducti sint aut sponte migrarint, haud satis compertum habeo”. ib'd. 34. (Az Eburones az ókori Belgae egyik kelta törzse a Meuse és Rajna táján.) Vö. MEZEY L. : Irodalmi anyanyelvűségünk. op. cit. 19; E. DE BORCHGRAVE: op. cit. 28; BALOGH M.: Oláh Miklós Hungáriája mint művelődéstörténeti kútfő (Bp. 1903) 78.

69