Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)

Székely György: A székesfehérvári latinok és vallonok a középkori Magyarországon

püspök volt. A személyek azonosítását megkönnyíti az a tény, hogy 1080 táján telepedtek le Lubinban liégei bencések — talán Franco hívására —, és a XI. század első felének liégei egyházi személyiségei már be is kerültek egy lubini halotti anyakönyv tisztelt külföldi személyiségei közé.23 Vizsgálódásainkat ebben a kérdésben 'azzal zárhatjuk, hogy Franco nagyjelentőségű egyéniség volt a középeurópai egyháztörténetben, esetleg a településtörténetben is az ő tevékenysége old meg bizonyos homályos kérdéseket. Székesfehérvárral kapcsolatos szerepe mindenesetre nem 'kizárt.

Vallon és esetleg olasz elem alkotta a forrásanyag zömének pusztulásával a homályba süllyedt székesfehérvári latin társadalmat. De a fennmaradt forrásanyagtöredék is nagy fejlettségről tanúskodik. Egy sor város és mezőváros kiváltságaiból, 'amelyek a XIII. század során fehérvári mintára nyerték el, rekonstruálni lehet a fehérvári latinok XII. századi szabadságait: szabadon választott bíró és 12 esküdt mondott ítéletet jogvitáikban, további betelepülőket fogadhattak, vámmentességet nyertek az országon belül és a határokon. Foglalatosságaik ezeket a kereteket érdekes tartalommal töltötték ki. Kereskedtek, pl. összevásárolt borral üzleteztek Székesfehérvár latin polgárai, ezt egy évekig húzódó perlekedésből ismerjük. Már 1221-ben pert folytatott Uros pannonhalmi apát a székesfehérvári latinok (Latinos Albenses) 'ellen a „vendégek borát” illetően, a vita tehát még korábbra nyúlt vissza. A fehérvári latinok nem a saját szőllőik után nem akarták fizetni a bortizedet, vétkük nem hz volt, hogy az apátság helyett a veszprémi püspöknek adták volna, hanem az, hogy Somogy megyében rögtön a szüret után összevásároltak sok bort és azt saját termésükkel együtt kivitték Somogy megyéből, még mielőtt az apátság tizedszedői a termelőktől kivehették volna a bortizedet. Az apát követelése az volt, hogy a székesfehérvári latinok mind a vásárolt borok, mind saját termelt boraik után egészében adják meg a tizedet, vagy pedig Szent Márton ünnepéig (november 11.) ne vásároljanak bort, amíg t. i. az apátsági tizedszedők a bor után járó tizedet teljesen beszedhetik, illetőleg az apát engedélyével, pecsétjét elnyerve vásároljanak bort és vigyék ki Somogy megyéből saját boraikkal együtt a mondott ünnep előtt. A vallon polgárok ellenállása oly makacs volt, hogy Róbert veszprémi püspök, továbbá vezető világi méltóságok foglalkoztak a király székesfehérvári latin vendégei ellen (contra hospites 'nostifos Latinos Albenses) folyó perrel és 1226 második felében II. András király hozott ítéletet. Róbert vallon létére (Liègeben született a hagyomány szerint) rokonszenvezhetett a latin polgárokkal, mint püspök és mint birtokos harcban állt anyagiakért a pannonhalmi apátsággal. Mint egykori székesfehérvári prépost (1207—1209) maga, továbbá a nádor és, a király is fontos jövedelemforrást láttak a polgárok gazdagodásában — a latin vendégek végeredményben elég kedvező ítélettel szabadultak. A pannonhalmi apátság sokszori panaszát a somogyi vásárolt borok után (de vino emptitio) járó tized megtagadása miatt a király annyiban honorálta, hogy elfogadta a november 11-i határnapot, az előtt csak apáti engedéllyel és pecséttel lehetett bort kivinni Somogy megyéből, ennek hiányában az illető latin összes borait és ott levő dolgait elveszítette. De a megfogalmazás ugyanakkor hangsúlyozta, hogy saját termelésű boraikat terhelő tizedeiket megfizetve mindig és mindenütt szabadon vásárolhatnak Somogybán, mindamellett a pannonhalmi apáti tizedszedők és királyi

23. Középkori oklevélszövegek, összeáll. SZENTPÉTERY I. (Bp. 1927) 25, sz.; VÁCZY P.: A korai magyar történet néhány kérdéséről. Századok (1958) 269; A. SLEUMER: Kirchenlateinisches Wörterbuch 92; A, F. GOMBOS: Catalogus... op. cit. I. 493—4, 667—8, IV. Index. Composuit Cs. CSAPODI (Bp. 1943) 16; P. DAVID: Les Bénédictins et l’Ordre de Lcuny dans la Pologne médiévale (Paris 1939) 56—62 , 78; F. ROUSSEAU: La Meuse et le Pays Mosan en Belgique. Leur importance historique avant le xnie siècle. Annales de la Société Archéologique 39 (Namur 1930) 154—155; F. ROUSSEAU; L’expansion... op, cit. 179.; F. ROUSSEAU: L’art mqsan 38.

58