Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)
Székely György: A székesfehérvári latinok és vallonok a középkori Magyarországon
már kétséges maradt. Váczy professzor Franco máshonnan ismert Belgrad egyházmegyéje alapján vélte, hogy — amint már Csapodi Csaba értelmezte — a szerbiai Belgrádról Alba Graeca, Alba Bulgarica) van szó és hogy Franco rövid ideig tényleges, majd később csupán címzetes püspöke lett volna ennek a városnak. Az ugyanis kétségtelen, hogy ott a IX—XII. században görög (átmenetileg bolgár) püspökség állott fenn, mindamellett számomra kétséges marad, hogy Magyarország a Belgrád átmeneti megszállása mellett is fenntartott viszonylag jó magyar—bizánci kapcsolatokra tekintettel beültetett-e egy latin püspököt az ottani görög helyébe. Abban viszont egyet kell értenünk Váczy professzorral, hogy sem a dalmáciai Belgrád, sem az erdélyi Gyulafehérvár püspöksége nem jön számításba a lehetőségek közt, még kevésbé Székesfehérvár (Alba Regia, Belgrád), mivel ekkor nem volt püspöki székhely. A fentiekből azonban egyáltalán nem bizonyos, hogy Franco az 1'070-es években viselte a belgrádi püspök problémákat felvető címét. Mindamellett a vallonok keleti településének kiemelkedő kutatója, Félix Rousseau is olyan kronológiát állított fel, amely nem zárja ki, hogy Franco ismert magyarországi állami működése idején „belgrádi” püspök volt. A liègei Saint Lambert egyház halotti anyakönyve ugyanis március 12-nél említést tesz egy Franco magyarországi, éspedig veszprémi püspökről: Commemoratio Franconis episcopi apud Vesperam que test civitas Hungarie. Ha azonosítani lehet eat a Francot a belgrádival — következtetett Rousseau kellő óvatossággal —, szabad-e feltételezni, hogy mint veszprémi püspök halt meg és előbb töltötte be Belgrád püspöki székét? Az ismeretek — számára — adott állapotában lehetetlennek tartotta az állásfoglalást. Más alkalommal Rousseau jól érzékelte, hogy a szerb Belgrád idevonása problematikus: első pillantásra — írta — nehéz azonosítani a szerbiai Belgrád (Álba) nevével. Az azonban nem volt kétséges 'számára, hogy lotharingiai névről és személyről van szó. Rousseau azonban nem ismerte a magyar adatokat és így csaknem elfogadott egy fordított kronológiát — előbb Belgrád, azután Veszprém —, amitől csak nagy tapasztalatból adódó kritikai érzéke és bölcs óvatossága mentette meg. Ugyanis éppen az általa feltárt következő adatok mutatják, hogy a belgrádi püspöki méltóság az 1080-as évekre esett. 1080/81- ben a liègei egyházmegyében tartózkodott Franco püspök, akinek jelenlétét két alkalommal is rögzítették az Ardennekbeli Saint Hubert apátságban. Az apátság egykorú és igen jól értesült krónikása a belgrádi püspöki széket tulajdonította Franconak (Bellagradensis pontifex; episcopus Bellagrad ensis). Franco I .Henrik liègei püspököt kísérte el a kolostori templom új oltárainak a felavatására, majd a kripta felszentelésére. Ebben a környezett: . kétszeresen is tisztázhatták a távolról hazalátogatott földijük egyházi tisztségét. Forrásitanilag még annyit tehetünk hozzá Rousseau elemzéséhez, hogy az egykorúság alapján az 1080-as évekre kell tennünk Franco belgrádi püspökségét, a halotti anyakönyv azonban értesüléseit még később is szerezhette abból az országból, amellyel igen erősék voltak az egyházi kapcsolatok, éppen Magyarországról, s onnan az ottani egyházi működés helyét adták meg. Ebből adódik az a lehetőség, hogya püspök belgrádi címe talán nem is Franco magyarországi működéséhez kapcsolódik. Nem k'zárt; ezek után, hogy a sok kérdést felvető címet a pályafutás lengyelországi szakaszához kössük. Franco nevű püspököt ugyanis a lengyel forrásanyag is megőrzött, még pedig magyarországi szereplése utánról. A lengyel— sziléziai krónika 1081 után szerepelteti Francot, mint fejedelmi tanácsadót. Egy XI. századi evangeliarium üres lapjaira a század végétől a lubini Boldogasszony-templomban bejegyezték a konfraternitás és jótevői adatait. Első helyen áll Franco püspök neve. Gallus krónikás mint episcopus poloniensis-1 említi, aki a források szerint 1085- ben javasolta Wladyslaw Herman fejedelemnek a kapcsolat félvételét a délfranciaországi Saint Gilles egyházával. Ilyen környezetben működve keresték lengyel földön is a kérdéses egyházat és azt a pommerániai Belgard jelentékeny hellyel (a mai Bialogard a Parseta folyó mellett) azonosították, feltételezve, hogy Franco ott térítő 57
