Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)

Györffy György: A székesfehérvári latinok betelepülésének kérdése

Székesfehérvár nemzetközi jelentőségének csökkenése egybe esik Buda fokozatos előnyomulásával és ez a nagy zarándokút elhalásával magyarázható. 1185-ben a Balkánon megalakult az asszenida bolgár cárság, 1187-ben Szaladin szultán elfoglalta Jeruzsálemet, 1204-től pedig a Bizáncban partra szállt latinok reteszelték el a Boszporusz átkelőjét. A keleti áruk hova-tovább velencei közvetítéssel érkeztek hazánkba, s az új központ ott alakult, ahol az Itáliát Oroszországgal összekötő út átkelt a növekvő forgalmú Dunán.

Az még csak jelképesnek mondható, hogy III. Béla 1187-ben Ecilburg-toan vendégelte meg Rőtszakállű Frigyest, de az már az új idők jele, hogy Anonymus 1200 körül Ecilburg (Óbuda) dicsőségét zengi és Fehérvárról hallgat.

Az Óbudáról elindult központ esztergomi és fehérvári tartózkodása után IV. Béla idejében tért vissza Budára, de a történetileg kialakult háromság megőrződött az egész középkoron át.*

* Ezen tanulmány előadásként elhangzott a székesfehérvári Történész Ülésszakon 1968 májusában.

42