Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)
Dobszay László: Középkori zenetörténetünk székesfehérvári vonatkozásai
Hungarico in templo” énekelt8« — egyikük sem akarja megtámadni azt a kultúrát, amely fölnevelte. De mégis jellemző, hogy ez utóbbi éppen Fehérvárról indulva útjára egy olyan folyamatnak egyik legtevékenyebb kezdőalakja leszel amely folyamat egyrészt dicséretes érdemeket szerez a magyarnyelvű éneknek, ha nem is megindításában, de kibontakoztatásában; de amely a fordításokon át az egyszerűsítésekhez, majd — mint Csomasz Tóth Kálmán bemutatja82 — stagnáló, vagy hanyatló színvonalú helyettesítésekhez vezet. S mi lehet ennek oka? Ügy hisszük, a török megszállás-okozta kedvezőtlen körülményeken kívül az is, hogy felbomlik az az egység, amely összekötötte a legmagasabb színvonalú és a legegyszerűbb énekpraxist, anyagában és művelőiben: ugyanabban a kultúrkörben részeltette a legmagasabb fokon zenetudó succentort, meg a szerény körülmények között működő, de ugyanabban a neveltetésben részesült, s ugyanazt a zenei kultúrát továbbadni szándékozó falusi mestert, sőt rajta keresztül a falusi népet is. Az egység megbomlásával valamiféle norma veszett el, s a hordozó réteg műveltségi szintje egyre alábbszállt. A kedvezőtlen körülmények között megszakadt az a continuitás, amely nyugaton lényegében ugyanebből a zenei kultúrából növesztette ki Bach, Mozart művészetét is. Nálunk ettől az egész műveltségi szerkezettől függetlenül, s a közzenéléstől a továbbiakban is idegenül épül ki később egy műzenei kultúra. így értjük meg, ha a XIX. század végére az a benyomás támadt, hogy a magyar zenekultúrának nincs egységes épülete: alapjaitól kell azt újrarakni, vagy rekonstruálni.* 80. CZEGLÊDY S.: Méliusz Agendája... 360. Szegedi tevékenységéről Szerémi is megemlékezik: „habebant noviter prophetam Lutteristam unum scolasticum nomen Ludovicum...” (op. cit. c. 70.) 81. A következő években már a Duna másik oldalán találjuk, s zsoltárénekeivel, gregorián, dallamokra alkalmazott magyar antifonáival, responzóriumaival a korai protestáns énekanyag kialakításában dö;nrtő szerepet játszik. (CZEGLÉDY S.: op. cit. és HORVATH J.: A reformáció jegyében (Bp. 1957) 400). 82. CSOMASZ TÓTH K.: A XVI. század magyar dallamai (Bp. 1858) 31—38. passim. * Ezen tanulmány előadásként elhangzott a székesfehérvári Történész Ülésszakon 1968. májusában. 228
