Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)
Dobszay László: Középkori zenetörténetünk székesfehérvári vonatkozásai
IV. Vegyük még röviden sorra, hogy e kétségkívül legelőkelőbb centrumon kívül hol voltak még a városban elevenebb zenei élet feltételei. Mivel a fehérvári iskoláról tudjuk, hogy legalábbis az átlagos városi iskolák módján és nívóján működött66, fel kell tételeznünk legalábbis ezt az átlagos színvonalat a városnak további két templomáról: a koronázásban is szerepet kapott Szent Péter városi plébániának és a prépostsági szent Miklós templomnak zenei életéről. A rendes zenegyakorlaton kívül itt éppúgy, mint fönt a bazilikában színes, gazdagon burjánzó változatosságot jelentettek a legkülönbözőbb előadói körülményekkel, énekmódokkal, repertóriummal megszólaló — s zenetörténetírásunkban zenei szempontból sajnos még nem elemezett — alapítványi misék. De a város legkirívóbban sajátos énekkultúráját mégis a liturgiájában franciás jellegű johannita egyház hallathatta. Ellátottsága, személyi viszonyai vetekedhettek egy szerényebb káptalanéval, saját iskolája pedig biztosította, hogy a rendi liturgia előírásai szerint az iskolásfiúk talán még a katedrálisok zenei életénél is önállóbb szerepet játszanak. Ügy gondoljuk, hogy körükben hamarabb verhetett gyökeret a franciás többszólamúság is,67 de egyszólamú repertoárjuk is Magyarországon egyébként nem hallható himnuszokkal, trópusokkal ékeskedett.68 Szertartási rendjük díszében, sőt helyenként színpadiasságával fölért a bazilikák rítusával, mint ezt például a nagyheti Laudes, vagy a húsvéti kettős vecsernye tanúsítja. Ez utóbbiban elhangzott a másutt csak misében használatos Victime-sequentia is; a hajóba való kivonulás alatt antifonák, responsoriumok csendültek fel változatos szereposztásban, a visszatéréskor pedig, a kórusba belépés pillanatában meg is toldották az általában használatos énekrendet egy többversszakos, különlegesen dallamos „hívsággal”, a két fiú által előénekelt „Qui filius est filiae” kezdetű Benedicamus-tropussal.69 70 Más szempontból kell megemlékeznünk a fehérvári ferences kolostorról. Tudjuk, hogy a ferencesek népmissziós érdeklődésükkel a magyarországi predikációs élet első vonalában álltak — első magyarnyelvű prédikáció distinkció is fehérvári ferencestől származik, ha helytáll Karácsonyi véleménye.^ A nemzeti nyelvű népének gyakorlásához pedig legfőbb alkalmul éppen a prédikációk szolgáltak.71 Nemzeti nyelvű 66. cf. BÉKEFI R.: Népoktatás... op. cit. 48—49, 338, 445. 67. Vitéz János váradi püspök pápai engedélyt kér, hogy egy Péter nevű johannitát — „Petrus dictus gallicus” — akár a rendi elöljárók akarata ellenében is magánál tarthasson. „Petrum ...in musica expertum, qui chorum ejusdem ecclesie quandoque regit ac certos pueros tantum istruit.” (BEKEFI R.: Kárp. 407—408). Hogy e johannitának alkalmazásához miért ragaszkodott ennyire a püspök, úgy hisszük, legegyszerűbben úgy magyarázhatjuk, hogy a rendes tanítási alkalmakon kívül, „quandoque” és „certos pueros” polifon énekre oktathatott. 68. Ilyen például az isteni nevekről szóló, pünkösdkor — csakis általuk — használt, különös költőiségű hexameteres himnusz: Alma chorus Domini. Jellemző sajátságok, hogy míg pl. a pálos breviárium a húsvéti időn kívül kifejezetten tiltja az officiumzáró vershez az alleluja hozzákapcsolását, a johannitáké minden, csak kevéssé is jelentős ünnepen kétszeres alleluját ír elő e helyhez. Az antifonákat a nagyobb ünnepeken trlplikálva adják elő, Díszesebben, s többszörösen elosztott szóló-szerepekkel énekelnek egyes szertartásokat; a pálosoknál elutasított nagycsütörtöki körmenetet is előírja breviáriumuk — ad palatium —, nyilván az amott inkriminált „vanitas”-ok bő alkalmazásával. Rítusaikról jól tájékoztat a minden bizonnyal Fehérvárt használt, majd Pozsonyba került, ma az Egyetemi Könyvtárban Vet. 17/36 jelzet alatt őrzött „Breviarium secundum usum ordinis sancti Johannis Hierosolymitani”. 69. Johannes Tisserant XV. századbeli francia ferences költeménye, cf. DREBES: Ein Jahrtausend... I. (Leipzig 1902) 485. 70. Batthyáneum II. (Brassó 1913) 24—32; HORVATH C.: Középkori Magyar Verseink. (Budapest 1921) 50—51. 71. Első jelentősebb népénekgyűjteményümk is a Telegdi Miklós-féle prédikációs kötet függelékeként'jelenik meg. Nem véletlen az sem, hogy a XVI—XVII. századi magyar katolikus énekeskönyvek jórésze ferences kéztől származik. 226
