Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)

Dobszay László: Középkori zenetörténetünk székesfehérvári vonatkozásai

szőr kerülhetett sor a melizmatikus dallamok eléneklésére ; teljesebb pompájukban szólalhattak meg egyes sokszereplős szertartások, énekek;20 és bátrabban nyúlhattak az énekanyagot új színekkel gazdagító betétek, trópusok, prozella-k alkalmazásához,21 mint a szerényebb lehetőségek között működő városi, meg az ilyen újmódi hívságoktól néha idegenkedő kolostori kórusok.22

A Codex Albensis elemzése kimutatta, hogy bár e korai forrásunk is ugyanazt a fejlett dómliturgiát tükrözi, amelyet a XV—XVI. századi ordinárius-könyvek bemutatnak, de Fehérvár jogi különállásának hangsúlyozására egyes pontokon mégis eltértek az országban általános énekrepertóriumtól.213 összehasonlítva a fehérvári Antiphonarium énekanyagát egyrészt az országos gyakorlatot irányító esztergomi rend XV. századi rögzítésével, másrészt a bár kotta nélküli, de a XV. századi fehérvári gyakorlatról mégis tájékoztatást nyújtó Kálmáncsehi breviáriummal,24 azt tapasztaltuk, hogy a két fehérvári szerkönyv lényeges pontokon egymással megegyezve tér el az esztergomi változattól.2'5 Bár óvatosan kell e kérdésben ítélni mindaddig, míg az összes források és a külföldi megfelelők teljes és részletes összehasonlítása meg nem történik, mégis úgy kell vélnünk a Codex Albensis-t bevezető elemzésből és a magunk megfigyeléseiből, hogy az nem csupán korai, kialakulatlan formát őriz, hanem eltérései az országos liturgikus ének helyi variánsát mutatják be. Fehérvár énekesei tehát nem pusztán reproduktív, hanem szelektív, sőt mint látni fogjuk, néha alkotó szerepet játszottak énekrendünk kialakításában.

A rendes napi gyakorlat szemügyre vétele után fordítsuk tekintetünket a bazilikára királyi rangjából háramló rendkívüli feladatokra. Az a hármas szerep ugyanis, amit a IV. Bélának tulajdonított oklevél, ha nem is hitelesen, de találóan foglal össze: „ubi solium regni et corona conservatur; ubi reges Hungáriáé sacrae consecrationis munere perunguntur; ubi nostrorum etiam Antecessorum sacra corpora requiescunt...”,2*' mindenegyes pontjával határozott zenei igényt is képvisel Fehérvár bazilikájának énekeseivel szemben. A király jelenlétében végzett ünnepélyes augusztusi szertartások,27 a koronázások, gyűlések, temetések, szenttéavatások nem csak a hazai és nemzetközi vándorzenészek részére jelentették az egyik legbiztosabb előadási és kereseti lehetőséget,28 hanem a templomi és városi zenészeknek is alkalmat adtak, hogy zenei tehetségüket, képzettségüket nagyobb feladatokkal próbára tegyék és bizo- 29 * * * * * 35

29. Pl. a nagyhét végén előadott Laudes-ek, s azt követő precessziók, a húsvéti vesperás, a

karácsonyi, vízkereszti, húsvéti ’ludus’-ok, stb. (CodAlb. f 79’, 80’, 83’, 84’); cf. Egri ordinarius 57—58, 71. old. A húsvéti játékhoz cf. MEZEY L.: Egy ismeretlen középkori drámai emlékünk és európai rokonai. Fii. Közi. (1955) 59—63.

21. Pl. a Cod. Alb. december 26-ra előírt officiumában szereplő bővítés a ,,Patefacte” responsoriumban (f 19’).

22. „Alii autem tropi et inventiones vel vanitates ibi non cantentur” — írja a pálosok breviáriuma (Egyetemi Könyvtár, ősnyomtatvány 812/a).

23. Lásd Mezey L. elemzését a Cod. Alb.-tkiadás bevezetésében, 24—25. old. és ugyanennek külföldi analógiáját a jegyzetben.

24. összevetésünk alapja az esztergomi breviárum XV. század végi hivatalos nürnbergi kiadása (RMK in. 9), és a Kálmáncsehi-breviárium (Széchenyi Kvt. Címe 446).

35. A Psalterium per hebdomadam részben pl. úgyszólván csak közös eltérések találhatók, mint pl. a következő antifonák esetében: Caminus ardens (vasárnapi Laudes); Celi enarrant (vas. Matut.); Domus Jacob (vas. Vesp.); Sacrificium Deo (pénteki Laudes), stb. Mindkettő a hétköznapi responzoriumokat énekelteti az adventi vasárnapok kis hóráiban, szemben az esztergomival, stb.

26. E. FEJËR: Cod. Dipl. rv/2, 231. cf. BÖNIS GY.: Székesfehérvár, az Arpádház székhelye. Székesfehérvár évszázadai I. (Székesfehérvár 1967) 55—50.

27. Az 1222. 1. c. szerint „reges omni anno festum Sancti Stephani Albae teneantur solemnisare”. „Kézenfekvő az a feltevés, hogy István szenttéavatása (1083) után az augusztus 15—20 közötti napokat a király rendszerint Fehérvárt töltötte...” (BÖNIS GY.: op. clt. 57).

28. W. SALMEN: Der fahrende Musiker irrt europäischen Mittelalter (Kassel I960) 147—U51, 172— 173.

218