Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)

Dobszay László: Középkori zenetörténetünk székesfehérvári vonatkozásai

nyítsák. Helyesen írja Pauer János, hogy ez magában véve is feltételezi az iskolákban folyó zenei képzés magas színvonalát: „Cum enim non alii, séd civitatis incolae fuerint qui in excelsioribus gentis solemnitatibus, occasione coronationis, divinum cultum, cantu et musica prosequebantur, id procul dubio, sine praevio exercitio praestare nequivissent. His autem occasionibus ampla Basilica, seu ’totum templum symphoniacis et musicis concentibus personabat’. Nec in Albensi quedam Ecclesia ’organum exquisitissimum’ fabricari... potuisset, sine praevio exercitio.29

A koronázásokról megemlékező források az elhangzó énekről, zenéről csak mellékesen és általánosságban szólnak: „recinente choro sacrae preces effusae et nuncupata vota...” — írja Bonfini II. Ulászló koronázásánál.3*) Említik a koronázás közben elhangzó alleluja-éneket, a litániá-t, a szertartás-sorozatban többször is szereplő Te Deum himnuszt.31 Ezeknek, s a többi zenei tételnek pontosabb rendjéről jól tájékoztat az esztergomi egyház Pontificale-ja:32 szertartásrendje csaknem szóról szóra megegyezik a már X. században rögzített római—germán koronázási ordó-val.33 Lényeges vonásaiban mindezek a császárkoronázási szertartáshoz igazodnak, amely viszont mintáját a püspökszentelési rítusban találta meg.34 Amint például Róma pápasága és népe a Porta Colinánál fogadja a császárt, s az „Ecce mitto” kezdetű responzorium éneklésével vezeti Szent Péter egyházához és a pápához, ugyanezzel az énekkel vezeti Fehérvár papsága és népe35 a királyt szállásáról a koronázási bazilikába, az érsek elébe. Fontosabb eltérés e koronázási ordók-tól csak a király bevonulásánál látható;

29. J. PAUER: Historia Diocesis Alba-Regalensis. (Alba-Regia 1877) 79.

30. BONFINT: Rerum Ung. Dec. IV, 10. Ferdináind koronázásánál „pro vestibulo sacrae aedis divae Mariae, ex equo descendit, ac confestim a secerdotum collegio in templum summam ante aram deductus est. Ibi laudibus Deo benignissimoj decantatis, riteque gratias actis, vespertinis precibus interfuit.” Ursini Velii De Bello Pannonico libri decem. — ed. A. F. KOLLAR (Vindobonae 1762) n, 35. V. László koronázásakor Ciliéi Ulrik tartja a koronát, „ob dem haupt uncz das man das ambt gesang”. (ENDLICHER: Aus den Denkwürdigkeiten der Helene Kottanerint. (Leipzig, 1846) 38).

31. BONFINI: op. cit. IV. 10: „Regali ac sacro instructus habitu solium repetit, ubi postquam Alleluja concinuit chorus...” Beatrix koronázásánál a városba bevonulva rögtön a templomba mennek, „ubi Rex ad laevam in sella et Regina ad dexteram, e regione stabat, dum Ecclesiastica illud cantio Te Deum laudamus, caneretur.” (SCHWANDTNER: Scriptores rerum hungaricarum. (Tymaviae 1765) I, 520.) Vencel koronázásánál is „abhinc Te Deum laudamus altissime proclamantes ad Albam civitatem regiam devenerunt, ubi Iohannes archiepiscopus colocensis cum episcopis aliis superius nominatis honorifice coronarunt”. (Bécsi Képes Krónika. SSRH. I, 488; ugyanígy Chrn. Posoniense, ibid. II, 47.) Hasonlóképpen Zápolya koronázásánál: Szerémi György emlékirata Magyarország romlásáról, c. 29. (ed. WENCZEL G. (Pest 1857) Magyarul: Juhász L. és Székely Gy. (Bp. 1961).

32. Széchenyi Kvt. Címe 317.

33. A magyar szertartásrendet C. VOGEL—R. ELZE: Le pontifical Romano—Germanique du dixième siede (C. d. Vaticano 1963) kiadványban közölt tizenkét közép- és nyugateurópai Pontificaleval vetettük össze.

34. cf. E. EICHMANN: Die Kaiserkrönung im Abendland (Würzburg 1942) 134, 169. A királykoronázás főbb vonásaiban és legtöbb könyörgésének szövegében a szerző által B és C-vel jelzett ordokkal egyezik. A királynő megáldása pontosan megegyezik a 136—138. oldalon olvasható ritussal.

35. „...descendit Electus cum coniuge sua ad sanctam Mariam Transpadinam, que est juxta Terebintum, ibique recipitur honorifice a Prefecto Urbis et Comite palatii Lateranensis, et uxor ejus a Dativo judice et Archario, et deducitur per porcitum, clericis Urbis omnibus indutis cappis, planetis, dalmacitis et tunicis cum turribulis cantatibus; „Ecce mitto angelum meum” usque ad suggestum aree superioris, que est in capite graduum ante portas ereas sancte Marie in Turri. Ibi sedet dominus Papa in sede sua...” (ordo C. E. EICHMANN: op. cit. I, 169.) „Ceteri autem clerici casulis adornati precedente sancto evangelio it duabus crucibus et incenso bono odoris ducant illum ad ecclesiam cantates responsorium Ecce mitto cum versu Israel si me, cuncto eum populo sequente.” (Pont. Strigi.) cf. E. KANTOROWICZ: Laudes Regiae, 75—76.

219