Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)
Dobszay László: Középkori zenetörténetünk székesfehérvári vonatkozásai
tének kiérlelt eredményeit:5 maga is egységes, mégis megadta a differenciák lehetőségét a kivitel díszében és a színező részletelemekben. S így felmérve egy város — például Fehérvár — iskoláinak, kórusainak helyzetét, hagyományukat és a tőlük elvárt sajátos feladatokat könnyebben meghatározhatjuk e város zenei életének egyéni arculatát is. Fehérvár intézményeinek középkori helyzetével e kötetnek egy másik tanulmánya foglalkozik.6 Nekünk az lenne a feladatunk, hogy jelentőségüket zenei szempontból értékeljük, megmutatva, hogy az általános feltételek és a helyi adottságok kettős faktora milyen zenei életet teremthetett. I. Fehérvár bazilikájának kultikus, jogi és eszmei jelentősége kiemelkedő helyet biztosított számára kulturális, s ettől elválaszthatatlanul : zenei színvonalát illetően is. A bazilikáról, s a benne folyó élet feltételeiről a király közvetlenül gondoskodik;7 a kórusénekben résztvevő kanonokok száma a XIII. század közepén negyven,8 vagyis első helyen áll az országban.9 Mivel pedig az iskola növendéklétszámát részben éppen a káptalan nagysága határozza meg, a bazilika kórusa: a kanonokok, javadalmazottak, kóruspapok és scholarisok együttese is az országban a legnagyobbak közé tartozhatott. Márpedig a kórus létszámával nagyban összefüggött, hogy álltak-e rendelkezésre nagyobb számban magasabb zenei képzettségű emberek, s hogy a szerepek jobb elosztásával, jó képességű énekesek nagyobb számával, díszesebb dallamok megszólaltatásával, a többszólamú énekgyakorlat lehetőségével élve, milyen szinten merhetett falusi egyházakban. így pl. Esztergomban az iskolásfiúknak, élükön a succentorral, minden nap jelen kellett lenniök a nagymisén és a vesperáson (KOLLÁNYI F.: Visitatio capituli... 1397. Történelmi tár (1901) 92); a pozsonyi — nem püspöki, de káptalani — templomban ugyanúgy naponta énekli az iskolamester tanítványaival az ott összekapcsolt Nona-Vesperas hórákat (KNAUZ F.: A pozsonyi káptalan kéziratai (Esztergom 1870) 31. sz. 34—35), mint Zágrábban, ahol viszont a kettő között foglalkoznak a szónoklattannal (TKALCIC: Monum. Hist. Episc. Zagr. II. (Zagrev, 1974) 70). De nem más a helyzet a kisebb plébániák iskoláinál sem: az egeresi plébánosnak is azt kell megigérnáe a kolozsmonostori apát előtt hiveivel kötött egyességben, hogy scholárisokat tart, kikkel vasár- éis ünnepnapon a misét énekli, s akik a vecsemiyénél közreműködnek (BÉKEFI R.: A népoktatás... op. cit. 270); a sorozatos egyházmegyei zsinati rendelkezéseknek megfelelően, hogy ti. a papnak scholárisa legyen, aki válaszol és kivel a zsoltárokat mondhatja (BATTHÁNY I.: Leges Eccl. (Claudiopoi 1827) ni. 270, 476, 554). Nagybányán naponta éneklik a Vesperást, de még a missa matutinalist is (E. FEJÉR: Codex Diplomaticus (Budae 1843) X 8 , 234). Érthető tehát, hogy a papi felszentelést megelőző vizsgálatnál is nélkülözhetetlen feltétel a hibátlan énektudás (BÉKEFI R.; Népoktatás... op. cit. 70). Ugyancsak hasonlít egymáshoz mindenütt a diákok részvételi módja az alapítványi miséknél passiózásban, húsvéti és karácsonyi játékokban, stb. (BÉKEFI R.: Népoktatás... op. cit. Pozsonyban (145. old.), Pozsonyban, nem káptalani templomban (145), Budán (99—100), Selmecbányán (152), Bártfán (85), Késmárkon (340), Gyulán (37). 5. Éppen ezért a liturgiatörténet — mint Kantorowicz írja — ma már elvesztette elsőrendűen egyházias jellegét, s a középkori történettudománynak egyik legfontosabb társtudományává lett. (E. KANTOROWICZ: Laudes Regiae. (Berkeley, Los Angeles 1958) cf. H. BESSELER: Die Musik des Mittelalters... (Potsdam 1931) 4). 6. MEZEY L.: Székesfehérvár egyházi intézményei a középkorban. Székesfehérvár évszázadai. II. (Székesfehérvár 1972) 21—36. 7. ,,...in ipsa regalis sede (sic!) civitate, que dicitur Alba ... famosam et grandem basilicam opere mirifico ... construere cepit ... Supradescriptam ecclesiam propriam capellam rex retinens...” Hartvick. SSRH H. 418. 8. Számukat 1234-ben állapítják meg (E. FEJÉR: Cod. Dipl. IH/2, 387), s e szám a XV. század közepén is negyven körül mozog (E. FEJÉR: Cod. Dipl. X/7, 270)» 9. Holott Fehérvár nem püspöki székhely, kanonokjainak számát csak Esztergom és Pécs éti el, továbbá Gyulafehérvár és Zágráb közelíti meg, míg Váradon 24, Veszprémben 22, az érseki Kalocsán 10 körül mozog számuk a XIV—XV. században is. A Fehérvárat követő két társkáptalanban, Pozsonyban és Szepesen 14, ill. 16 kanonok van. (BÉKEFI F-: Káptalani.., op. cit. 44). 216
