Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)
Dobszay László: Középkori zenetörténetünk székesfehérvári vonatkozásai
a kórus rendes feladatainak ellátására vállalkozni. A kórus létszáma a korábbi századokban sem lehetett lényegesen alacsonyabb, ha a káptalan, illetve elődje valóban dómkolostor formában működött.1*) De létszáma akármilyen volt is a XI. században, kiváló színvonala az ország legjobb hírű iskolái közé emelte. A Gellért-legenda történetileg bizonyosan hiteles részeinek egyike11 elmondja, hogy amikor Walther mester, a lectura és cantura oktatója a Csanádi iskolában az iskola megnövekedése miatt e kettős feladatát ellátni nem tudja, Gellért éppen Alba-ról ( = Fehérvár) tételezi föl — melynek iskolái „tunc sollempnes erant” —, hogy elegendő képzett embert foglalva magában átengedhet Csanádnak egy mestert, sive lectorem, sive cantorem.10 11 10 11 12 Szaniszló fehérvári prépost 1531-ben úgy emlékezik vissza a bazilika korábbi életére, hogy a templom hajnaltól tizenegy óráig zengett: „sonabat templum totum ab aurora adusque horam undecimam...”13 S ebben az állításban semmi túlzás nem lehet, mert megfelel annak az intenzív szertartási, zenei életnek, amely a szerkönyvek és ordináriusok tanúsága szerint a fehérvári bazilikával egyenrangú magyar dómokban, jelentősebb társaskáptalanokban, sőt néhol városi templomokban otthonos volt.14 A növendékek a hét folyamán a succentor, vagy az általa kijelölt segédtanítók vezetésével15 az alapvető énekanyagot a rendes tanítás keretében, az ünnepek által igényelt különleges énekanyagot pedig erre kijelölt napokon16 írták le és gyakorolták be. Gyakorlatilag mindezt elsősorban a naponkénti főmisében és vesperas-ban hasznosították — ezeken teljes létszámmal jelennek meg — azon kívül pedig a succentor által kiírt rend szerint17 végigénekelték kisebb együttesekben a két hajnali misét, továbbá a különféle oltárokhoz, kápolnákhoz rendszeresített, továbbá alapítványi miséket. Mindezek egybevetésével valóban napi 7—8 órányira becsülhetjük a különféle létszámú, fejlettségű kórusok, kisegyüttesek által előadott, jóformán megszakítatlanul hangzó zenét. Ennek a gyakorlatnak becses dokumentuma a legrégibb teljes magyar Antiphonarium, a XII. századból való, s éppen a fönt említett énekírási órákon létrejött Codex Albensis.18 19 Miben nyilatkozhattak meg azok a kedvezőbb lehetőségek, amelyekkel a fehérvári kórus még a szerényebb püspöki kórusoknak is fölébe nőhetett? Az előadás csiszoltságáról, a többszólamúság lehetőségéről már szóltunk; ezenkívül azonban arra is gondolnunk kell, hogy míg szerényebb körülmények között többször kellett a puszta recitáláshoz folyamodni,19 * addig e nagyobb dómokban több tételt énekelhettek; több10. cf. Mezei László bevezetése a Codex Albensis kiadásában: Z. FALVY— L. MEZEY: Codex Albensis, ein Antiphonar aus dem 12. Jahrhundert (Budapest—Graz 1963) 35. 11. HORVATH J. : A Gellért-legények forrásértéke. MTA Nyelv- és Irodalomtudományi Osztály közleményei 13 (1958) 41. 12. „mitte et adduc magistrum, sive lectorem, sive cantorem ... misit ergo episcopus fratrem Maurum ad salutandum regem, precipiens ei, ut etiam scolas ingrederetur, que tunc in Alba sollempnes erant, ut ipsi scolaribus doctorem seu informatorem inveniret et adduceret.” Leg. S. Gerhardi Episcopi SSRH II, 495. 13. BUNYITAY V.—RAPAICS R.—KARÁCSONYI J.: Egyháztörténelmi emlékek a magyarországi hitújítás korából (Bp. 1904) n. 124. 14. Lásd az esztergomi egyház kiadatlan és az egri kiadott ordináriusát. „Ordinarius secundum veram notulam sive rubricam alme ecclesie agriensis... Kiadta KANDRA K. (Eger 1905). 15. A váradi, zágrábi statútumok és az esztergomi Visitatio mutatja, hogy az éneket valójában már nem a cantor, hanem a succentor tanítja, taníttatja és ellenőrzi. Három fehérvári succentort névszerint is ismerünk: Gál 1232, Miklós 1324, Ferenc 1439—1441. (BÉKEFI R.: Káptalani... op. cit. 232). 16. E napokat részletesen felsorolja a váradi statutum. BUNYITAY V.: A váradi káptalan legrégibb statútumai (Nagyvárad 1886). 17. BEKEFI R.: Káptalani... op. cit. 31, 244; KOLLÁNYI F.: op. cit. 95. 18. Graz, Universitätsbibi. No 211. Facsimile kiadás: lásd 10. jegyzetünkben. 19. Antiphonariumaink éppen ezért sokszor csak a kiemelkedőbb antifonákhoz és responzoriumokhoz közölnek kotta jelzést. 217
