Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)
Gedai István: Székesfehérvár közép- és török-kori pénzleletei
Eddig csupán magyar és nyugatról származó vereteket említettünk, de a korszak bevezetésénél megjegyeztük, hogy néha találkozunk török pénzzel is. A néhány lelet ismertetése előtt is szeretnénk kiemelni, hogy a megyében csak Székesfehérvárról ismerünk török éremleletet. Legjelentősebb a hajdani Bank u. 5. szám alatti,73 74 ahol egyik forrásunk szerint 13 darab aranypénzt, 1 ezüstöt és egy rezet találtak. Az aranyak II. Szulejmán (1520—1566), valamint Andreas Gritti velencei dogé veretei, az ezüst ugyancsak török, míg a rezet II. Rákóczi Ferenc 1706-ból származó 10 polturásának nevezi forrásunk. Más adatunk szerint75 a lelet 17 veretből állt, amelyből 13 darab II. Szulejmán aranya, két arany Andreas Grittié. A török ezüstre nem ad közelebbi kormeghatározást, s ez a forrás is Rákóczi libertását említi, mint egyetlen rézpénzt. A lelet előkerülésénél szakember nem volt jelen, mint a legtöbb éremleletnél. Feltételezzük, hogy a 14, vagy 16 biztosan XVI. század második negyedéből származó török és velencei pénzhez később keveredett Rákóczi rézpénze, s a leletben ritka összetételű, korai török időkből származó kincset kell látni. Szokatlan, de ugyanilyen keveredést tételezünk fel egy másik leletnél, amely a városházánál került elő 1936-ban.76 Forrásunk itt 21 db I. Ferdinánd dénárt, egy török aranypénzt, és ugyancsak egy Rákóczi rézpénzt említ. Mindenképpen a 21 darab Feídinánd dénárt kell kormeghatározónak venni; egy zárt éremleletnél nem fordul elő, hogy az egy időből való veretek mellett egyetlen példány mintegy másfél évszázaddal későbbi. Éppen ezért, mindkét török aranyakat tartalmazó éremleletet I. Ferdinánd korára tesszük, s a városban forgó török pénzek emlékét látjuk benne. Ezt erősíti meg a Székesfehérvár—királykúti lelet is,77 ahol csatornázáskor 2 darab török aranypénzt találtak, sajnos pontos korát nem állapították meg. Még egy székesfehérvári lelhelyről kell megemlékeznünk, mégpedig nemcsak ezzel a korral összefüggésben. A bazilika ásatására gondolunk, ahol a XI. századtól kezdődően mindegyik kort képviseli éremlelet.78 79 Azért említjük itt, mert bár találtak Árpád- és vegyesházi pénzeket is, ezek nem módosítják a más lelőhellyel kapcsolatban tett megállapításunkat, legfeljebb megerősítik az általános pénzforgalomról tett megjegyzéseinket, ahol csak magyar pénzeket találtak. A törökkort azonban két lényeges emlék is képviseli, a harmincas évek ásatásainál a 404-es számú lelőhelyen Szulejmán aranyat találtak, a 151-es számú lelőhelyen pedig Domenico Contarini (1659—1675) velencei dogé aranypénzét.7 9 Már két alkalommal említettünk velencei veretet — a Bank utcai leletben és a bazilika ásatásainál — de talán még egyet sorolhatunk a velencei pénzekhez. Forrásunk Tác—Fövenypusztáról említ velencei érmet,80 de sajnos kormeghatározást nem ad, így ezt csak feltételesen értékelhetjük és tehetjük ide. Fejér megyének törökkori pénzforgalma tehát az éremleletek tükrében elég színes, jól érzékelteti a megye, különösen Székesfehérvár jelentőségét. A város rendkívül intenzív gazdasági életéről tanúskodik, hogy viszonylag sok lelet származik magából a városból. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy az éremleletek alapján nem kívánunk gazdaságtörténeti tételeket felállítani, csupán történészeink figyelmét felhívni az éremleletek jelenlétére és összetételére, valamint az azokból levonható következtetésekre. A változatos törökkori anyagban a magyar dénárok forgalma természetes. A lengyel veretek beáramlásának iránya ugyancsak nyilvánvaló. Érthető a 73. IKM 1911/380. ltsz. 74. IKM 1929/65, 1932/286. ltsz. 75. IKM 263/1932. ltsz. 76. IKM 1936/1929—130. ltsz. 77. IKM 1943/141. ltsz. 78. IKM 50. 153. 1., 50. 154. 1,, 65. 2. 1—48. ltsz. — Székesfehérvári Szemle 1937. 1—2. sz. 12. 79. IKM 1937/21—42. ltsz. 80. IKM 1936/345. ltsz. 196
