Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)
Koller, Heinrich: A székesfehérvári királyi trónus kérdése
tott: a modern bürokrácia kiépítésénél — amely végső fokon gyakran játszott döntő szerepet — mindig újra és újra igénybe kellett venni valamely nagyváros pénzügyi és gazdasági erejét. Hogy ismét kézenfekvő példát említsek, Becs éppen ezeknek az előfeltételeknek köszönhette fővárosi jellegét. A főváros számára oly fontos egyetem felállításához is fel kellett használni a polgárok segítségét. A szükségletek elégséges mértékben való előteremtése a Habsburgok birtokain egyedül Bécsben volt lehetséges.81 Pedig a Duna-menti város éppen nem volt kedvező fekvésű, hiszen a Felső Rajna vidéki birtokoktól igen messze feküdt. Több uralkodó előtt sem volt a város személyes beállítottságuk folytán kellemetes. III. Frigyes meg is próbálta Wiener - Neustadt-ot fővárossá kiépíteni,82 83 84 85 86 míg I. Miksa Innsbruck-ot részesítette előnyben.83 84 Ezeknek a kísérleteknek a sikertelensége is azt mutatja, milyen fontos volt egy gazdag város anyagi ereje. Ezek az előfeltételek azonban Székesfehérvárott nem voltak meg.81 A két császár (III. Frigyes és I. Miksa) politikáját azonban más meggondolások is meghatározták. A XIV. század óta gyakran emlegettek olyan elképzeléseket, hogy a fővárosnak lehetőleg az ország középpontjában kellene feküdnie. Sajnos még nem rendelkezünk olyan tanulmánnyal, amely a XIV—XV. századok közigazgatás-elméletével foglalkozna. Ismerjük azonban már az ebben az összefüggésében alkalmazott gyakorlatot, minden birtok, tartomány, ország négy részre való osztását.85 86 így aztán bizonyos mértékben önmagától adódott egy-egy központ, ott, ahol a négy rész összetalálkozott. Itt kellett volna tehát, hogy a főváros is feküdjék. Ez az érvelés a későközépkor elméleteiben gyakran előfordult, habár tisztán és világosan soha nem fejezték ki, hanem úgy kell kihámoznunk a tényleges adatokból.88 Ezen nézőpontok szerint sem volt alkalmas Székesfehérvár fővárosnak, sőt sok megye részére nagyön is alkalmatlan helyen feküdt. Habár ezek az elképzelések csak a későköaépkorban váltak erősebben hatékonnyá, azért a korábbi korszakokban is meggondolások tárgyai voltak. Aachen bizonyára hasonló okokból vesztette el rangelsőségét, amiként Róma is megsínylette kedvezőtlen fekvését, minthogy messze volt a latin egyház területének középpontjától. Már ezek az ismérvek is azt mutatják, hogy Székesfehérvárnak a főváros előjogéért folytatott ‘küzdelme a késő középkorban már eleve vesztésre volt ítélve. De hogy milyen szívósan küzdöttek e probléma megoldásán, világosan látszik a németországi eseményekben, ahol a főváros utáni törekvés egybefonódott a birodalom reformjával.87 Még nem került megírásra è kérdés — még jobban kellene felderíteni a forrásokat — pedig ez azért is hasznos lenne, mert a magyar történelem jobb megismeréséhez nyújtana sok párhuzamot. Ez a kérdés az összes európai országot foglalkoztatta már, bár fejlődésük nagyon különbözően alakult, összehasonlítva más szomszédos állammal, Csehországgal, Lengyelországgal és Bizánccal; Magyarország, miként Itália és Németország, kedvezőtlen kiindulási helyzetben volt a XIII, és XIV. században. Azok a legfontosabb okok, miért sikerült mégis Magyar81. KOLLER, H.: Die Universitätsgründungen des 14. Jhs. Salzburger Universitätsreden 10 (1966) 9 skie. 82. Friedrich III., Kaiserresidenz Wiener-Neustadt (1966). 83. ZÖLLNER, E.: Geschichte... op. cit. 157. 84. KRALOVANSZKY A.: Székesfehérvár X—XI. századi településtörténeti kérdései. Székesfehérvár évszázadai op. cit. 35 skk. 85. STENGEL, E.: Die Quatemiomen der deutschen Reichsverfassung. In: Abhandlungen und Untersuchungen zur mittelalterlichen Geschichte (1960) 174 skk. 86. A területi felosztásokkal kapcsolatos fáradozások mögött egy központért való küzdelem sejlik. A kérdéskomplexus összefoglalása RÖSSLER, H.—FRANZ, G.: Sachwörterbuch zur deutschen Geschichte (1958) 1016.; V. ö. ANGERMEIER, H.; Königtum und Landfriede im deutschen Spätmittelalter (1966) 281 skk. 17
