Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)

Marosi Ernő: Mátyás király székesfehérvári sírkápolnája

6. ábra. Ajtókeret. Rekonstrukció. XV. szd. vége.

Abb. 6. Rekonstruktionszeichnung eines Fensters. Ende d. 15. Jhs.

Az előbbihez nagyon hasonló profilképzés jellemez újabb két leltározatlan kőtöredéket24 amelyek kevés híján folytatólagos daraboknak, egy nyíláskeret bal felső sarkának látszanak. Mivel itt az íves konzol bizonyosan nem futott a ferde pálcakötegek alá, valószínű, hogy ezek áthatásaikkal nyomott szamárhátíves nyílást alkottak. A kapuzat szélességét nem lehet teljesen egyértelműen meghatározni, így a nyíláskeretnek is inkább csak típusára, mint pontos tagolására következtethetünk. A profilozás egyszerűbb, mint az előző nyílás esetében. A kapuzat tagolásával rokon megoldást mutat a pesti belvárosi plébániatemplom oratóriumfeljárójának ajtaja.

Az ismertetett két ajtókerettel rokon profilozás és kompozíciós elvek jellemzik azt a kis ablaktöredéket, melyet a kőtár nagyobb töredéke és még egy töredékes darab alapján Lux Géza rekonstruált.25 Az egymáson átfonódó köríves pálcákkal közrefogott csúcsíves nyílás meglehetősen kis ablakot alkothatott, mely inkább képzelhető el két helyiség közötti nyílásnak, mint homlokzati ablaknak. Ezt kétoldali azonos profilozása és az általa meghatározott mindössze 33 cm-es falvastagság is jelzi. A kompozíciós

24. Egyikük: M: H. 2. sz.

25. D: 109 (F 99) sz. Hozzátartozik a leltározatlan M: A. 3. A két darab rekonstrukciós rajza: DERCSÉNYI D.: op. cit. 28. kép.

177