Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)
Marosi Ernő: Mátyás király székesfehérvári sírkápolnája
a Kálmáncsehi-féle Szent Anna kápolnával azonosítható, melynek alaprajza az 1712—14-i helyszínrajzról ismeretes.17 Henszlmann ásatásai alapján ez a kápolna a kőtár kerítése mögött, a püspöki palota gazdasági udvarában volna keresendő. A sokszögű záródású kápolna nem a szentély mögötti Mátyás-sírkápolna, hanem Nagy Lajos Milassin püspök idejéig álló, s 1806-ban a Hazai Tudósításokban említett kápolnája lehetett.18 Mivel a XVIII. századi ábrázolásokon már nem szerepel, feltételezhető, hogy Mátyás sírkápolnája még a XVII. századi ostromok folyamán elpusztult, nem lehetetlen, hogy már 1601-ben a bazilika többi részének sorsára jutott, s már a XVIII. század elejére elhordták köveit. Ilyenformán a Mátyás-kápolna részletei a várfalakban másodlagosan felhasznált kövek közt keresendők, s várható, hogy nagyobb számban felismerhetők a kőtár anyagában. A Szent Anna kápolna köveit a püspöki palota építéséhez használták fel, azért is bontották le, hogy építőanyaghoz jussanak; valószínű, hogy kevesebb töredéke hozzáférhető. A Szent Anna kápolnához kell sorolnunk például azt a nyolc- (és nem hat-) szögű fiáletöredéket, mely egy fénykép tanúsága szerint a püspöki palota kertjében virágtartót hordozott,19 20 s melyhez valószínűleg hozzá tartozott egy nyeregtetős támpillérlezárás. Alighanem ehhez a kápolnához kell kapcsolnunk egy halhólyagdíszes ablakkőrács töredékét is,20 amely a püspökség gazdasági udvarában került felszínre. Ezek a több-kevesebb bizonyossággal hozzá kapcsolható töredékek nem sokkal járulnak hozzá Kálmáncsehi kápolnájának megismeréséhez, annál többet várhatnánk azonban egy újabb ásatástól. Szerencsésebb helyzetben vagyunk a Mátyás-féle sírkápolnával. Itt ugyanis néhány homokkőfaragvány a kápolna alapfalainak szomszédságából került elő, s ezért az épület maradványának tekinthető. Ezek sorában jelentős darab egy kisméretű kerettöredék, mely nagyobb, vízszintesen zárt keret bal felső sarkából származik.21 A töredék jellegzetessége a pálcatagok gazdag alkalmazása, áthatások erős érvényesítése. Az elsődleges pálca a sarok külső keretelését adja, ezt követi a másodlagos tagozat, melynek pálcái a sarokban kereszteződnek, rajtuk keresztül egy ferdén lefelé haladó pálca is indul. A leltározatlan kőanyagban még két azonos profilú kő van.22 Egyikük bal oldali pálcatagos bélletből induló íveket mutat, a másikban e részlet épebb jobb oldali párja maradt meg. Ez a darab egyúttal kijelöli a kapukeret teljes profilját, mely egy külső pálcából, erőteljes körtetagból és belső léctagból áll, köztük vályúkkal. Az íves indítás-darabok konzol részei is lehetnének, ezt a lehetőséget azonban kizárja a felső sarokdarabon induló ferde pálcatag. így az ívek középpontjának és a sarkok megoldásának ismeretében könnyen rekonstruálható egy gazdag tagolású kapuzat felső része. A többszörösen ismétlődő szegmensíves konzolok az őket érintő ferde pálcákban találkoznak, s a nyílás tengelyében X alakban metszik egymást. A székesfehérvárival azonos típust képvisel a nagyszebeni plébániaház 1502-ben keletkezett kapuzata, amelynek profilképzése is igen hasonlít a Mátyás-kápolna töredékeire.23 A Mátyás-sírkápolna díszítésében ez az épületplasztikai rendszer nem állt egyedül. 17. V. ö.: 4. jegyzet. Helyét azonban az idézett felmérési rajz és Henszlmann ásatási rajzának egyezései alapján nem — mint Kralovánszky Alán feltételezi — az északi mellékhajóban, hanem attól északra sejtjük. 18. Székes fejérvári fő templom. Hazai Tudósítások (1806) 235, ugyanígy: Régi Székes Fejérvárról Jegyzetek. Tudományos Gyűjtemény (1818) 6. k. 41 ; és JANKOVICH M. : A’ budai Várban talált régi gazdag Sírboltról... Tudományos gyűjtemény (1827) 2. k. 46. 19. D: 73. sz. (F: 86) sz. 20. D: 105. (F: 90) sz. Rekonstrukciója: DERCSÉNYI D.: op. cit. 27. kép. 21. D: 82. (F: 95) sz. 22. M: G. 2, 4. sz. 23. BALOGH J. : Az erdélyi renaissance I. (Kolozsvár, 1943) 82. és VATÂÇIANU, V. : Istoria Artei feudale in tárile Romíné, vol. I. (Bueureçti, 1959) 623. és fig. 573. 176
