Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)

Marosi Ernő: Mátyás király székesfehérvári sírkápolnája

épületbelső hosszanti falán függött, a másik egy derékszögű sarokba nyúlt be. Valószínűleg ugyanahhoz az épülethez tartoztak, mint az említett ablaktöredékek. Ehhez az épülethez a felszínre került sok ajtókeret-töredék közül is tartozhattak egyesek.

A töredékek többsége esetében szinte lehetetlen eldönteni ezek előkerülési helyét. Ugyanakkor azonban a kőtár oly nagy tömegű későgotikus faragványt őriz, hogy ezek feldolgozása önmagában is fontos feladat. Sajátos módon, ezt a kérdést mindeddig nem érintette kutatásunk.

A XV. századi faragványok különválasztását valamelyest megkönnyíti az, hogy a két kápolna nem egyszerre pusztult el. XVIII. századi ábrázolásokon, így a Werner vagy a Binder nyomán készített rézmetszeteken16 a prépostság területén két kápolna emelkedik. Dél felé, a városfalhoz közelebb egy sokszöggel záruló huszártornyos épület van, az északi oldalon pedig egy magas, egyenes zárófalú építmény látszik ki a várfalhoz tapadó apróbb házak közül. Ez utóbbi August Freynek a szemináriumi templomban őrzött városlátképén is megfigyelhető, s helye, egyenes záródása alapján

5. ábra. Ablakkeret töredékek (v. ö. 4. ábra) profiljai. XV. szd. vége,

Abb. 5. Profilzeichnungen von Bruchstücken einer Fensterralimung (vgl. Abb. 4.) Ende d. 15. Jhs.

16. A város látképei keletről: F. B. WERNER után I c. LEOPOLD: Történelmi Képcsarnok: 3891; BINDER nyomán ST. BUDIÉ: ibid.: T 808.

175