Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)

Kubinyi András: Székesfehérvár középkori oklevéladása és pecsétei

lezte — scabinus-okból alakultak esküdté.30 A kérdés mindenesetre gondosabb vizsgálatot igényel, és ez véleményünk szerint lehetséges, hogy Schünemann álláspontját fogja igazolni.31

Amennyiben feltételezésünk a fehérvári városi szervezet északfrancia gyökereiről helyes,32 akkor ennek az oklevéladásban is meg kellene mutatkozni. Látszólag erről nem lehet szó, hiszen más helyen a magyarországi városok oklevéladó működésének első századával foglalkozva megállapítottuk, hogy az egységes képet mutat. Az oklevelek formulái, azoknak elhelyezkedése a szövegben városainknál egymáshoz hasonló, és nem felel meg egyik szomszédos (vagy egyéb) ország városi okleveleinek, megegyezik azonban — mutatis mutandis — a hazai királyi, bírósági és hiteleshelyi okleveles gyakorlattal.33 Fehérvár 1270-ből fennmaradt oklevelének rokonságát a többi

sens. Vorträge und Forschungen IV. Bd. (Konstanz u. Lindau, 1965) 284—95.

Mindezt bizonyítják a pecsétek feliratai is. A Champagne-ban a commune élén maior és iuratus-ok állottak. L. pl. Fimest, valamint a vásárairól és mértékeiről Európa-szerte híres Troyest (DOUËT D’ARCQ: Archives de l'Empire. Collection des sceaux. II (Paris 1863—63) 5482, 5497. sz.). Az Ile de France-ban a maior és a par-ok pecsétjeiről olvasunk (u. o. 5599', 560*2. sz. stb.). Flandriában és környékén viszont vegyesen fordulnak elő a maior és iuratus-ok (pl. Avesnes, Beaumont, Saint-Pol, Saint-Quentin: G. DEMAY: Inventaire des sceaux de la Flandre I (Paris 1873) 3860—61, 3869 , 4077 . 4078. sz. — mindezeknél a pecséten ábrázolták is a maior-t esküdteivel), maior és scabinus-ok (Arras, Le Crotoy, Hesdin, Lucheux, Namur: 3851, 3913, 3977, 4010, 4044. sz.), villicus és scabinus-ok pecsétéi. (Bierghes, Grez: u. o. 3876, 3965. sz.). Lille 1230. évi pecsétje közösen jelöli a scabinus-okat és iuratiis-okat (u. o. 4000. sz.). — L. még LECOY DE LA MARCHE: Les sceaux (Paris 1889) 210—16.

30. K. SCHÜNEMANN: op. cit. 79.

31. Mint ismeretes, a scabinus-ok elsődleges feladata az Ítélkezésben való részvétel volt. A többnyire a városúrtól kinevezett bíró társai voltak (V. ö. pl. H. PLANITZ: Die deutsche Stadt... op. cit. 118 skk.). Az intézmény a frank korra ment vissza; hol választották, hol kinevezték őket. Később igazgatási feladatokat is átvettek (V. ö. pl. H. PIRENNE: Les anciennes démocraties des Pays-bas (Paris Í910) 60* skk.). — Nálunk az esküdtek szintén elsősorban bírótársi feladatot láttak el, mintegy a király, mint földesúr nevében, amit különösen Radna városának 1268-as oklevele bizonyít (,,Nos igitur, quod iudices et iurati auctoritate regia sumus constituti...” DI. 73625. L. még az ún. tárnoki jog CXVII. caput-ját: M. G. KOVACHICH: Codex authenticus iuris tavernicalis (Budae 1803) 217).

32. A kérdés jelenleg ugyanis teljes határozottsággal nem dönthető el. Mind a maior, mind a

villicus kifejezés ugyanis a karoling korra megy vissza, ahol eredetileg a királyi birtokok vezetőit és tisztviselőit hívták így. (V. ö. pl. A. DOPSCH; Die Wirtschaftsentwicklung der Karolingeirzeit vornehmlich in Deutschland. I. k.3 (Weimar 1962) 156. skk.). Németországban általában megmarad a villicus (németül nem véletlenül ,,Meier”) földesúri megbízottnak a falvakban, bár gyakran lanus-arca van, mind a földesúrtól, mind a faluközösségtől függ (V. ö. K. S. BADER: Dorfgenossenschaft und Dorfgemeinde. Studien zur Rechtsgeschichte des Mittelalterlichen Dorfes II (Weimar 1962) 66—67, 86, 93, 120, 245, 287 , 299). Mint már arra fenn utaltunk, a villicus a magyar hospes-falvakban is előfordul, bár általában választott funkcionáriusként. Ügy látszik, hogy nálunk is frank hatásra a falu elöljáróját nevezték villicus-nak. Ilyen minőségben már I. István törvényeiben is előfordult, de megmaradt a későbbi századokban is (V. ö. HAJNIK I.: A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád- és a Vegyes-házi királyok alatt (Budapest 1899) 4, 101). — Ebben az esetben a városi és falusi szervezet közös, és — részben legalább is — autochton gyökereire lehetne következtetni, mint ahogy az újabb német várostörténeti irodalom is szembeszáll már a város és falu merev megkülönböztetésével és épp szervezeti vonatkozásban. (K. KROESCHELL : Weichbild. Untersuchungen zur Struktur und Entstehung der mittelalterlichen Stadtgemeinde in Westfalen. Forschungen zur deutschen Rechtsgeschichte 3. Bd. (Köln—Graz 1960) 1—27. — E.

ENNEN hozzászólása a bécsi történészkongresszuson is erre utal: Comité International des Historiques. V. Actes (Wien é. n.) 667).

Mindenesetre a villicus-ok választhatósági joga mégis elsősorban a nagyobb településektől. Fehérvártól és Esztergomtól terjedt el. Ezeknek a villicus-oknak, maior-oknak más feladatuk volt, mint a frank korban, vagy akár nálunk I. István korában. Mindenesetre a kérdésre csak a XIII. századi magyarországi város- és faluszervezet együttes vizsgálata után tudunk csak megnyugtató választ adni.

33. KUBINYI A.: Buda város... op. cit. 116—24 és az ott idézett források és irodalom.

158