Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)

Kubinyi András: Székesfehérvár középkori oklevéladása és pecsétei

1272-ben is iudex de vico latinorum-nak nevezte.25 Latinok laktak továbbá Zágrábban is, úgyhogy jogosultnak látszik annak a feltevése, hogy a maior ville, ill. villicus tisztsége a három — különben egymástól eltérő belső szervezetű — latin városban közös eredetre utal.26 Megjegyezzük azonban, hogy a XIII. századi magyarországi város- és hospes privilégiumok, valamint más adatok — főleg a korábbi korszakban — szintén többnyire villicus-nak, nem pedig judex-nek nevezik a bírót.27 Ezeknél is feltételezhetjük azonban a régebbi városok, Fehérvár és Esztergom hatását.

Mint ismeretes, Esztergom latin polgárságának zöme észak-francia és wallon területről származott, míg a fehérvári és esztergomi polgárok között kimutatható rokoni kapcsolatok, továbbá franciás keresztnevek használata alapján ugyanilyen eredetűeknek tételezhetjük fel a fehérvári latinokat is.28 29 Talán nem látszik ezért túl merész vállalkozásnak, ha az itteni városi szervezet és oklevéladás vizsgálatánál északfrancia hatás lehetőségét is keresünk. A maior ville északfrancia—wallon területen állott általában a városok élén. Elsősorban azokban a városokban találjuk meg, ahol régi szokás szerint az échevin-nek, scabinus-ok testületé — egyben bírói hatóság — irányította a várost. Nem ritkán a kommunális mozgalom után létrejött tanácsnak, az esküdteknek fejét is így nevezték.2“9 A maior, villicus cím tehát pontosan arra a területre utal, ahonnan a fehérvári és esztergomi latinok jöttek, és megtaláljuk mind azokban a városokban, ahol megmaradt a scabinatus intézménye, mind pedig azokban, ahol szerepüket részben, vagy egészben a iuratus-ok vették át. Mivel ez a két terület amúgy sem vált el egymástól mereven Északfranciaországban, a jelen összefüggésben lényegtelen annak vizsgálata, hogy a fehérvári és esztergomi iuratus-ok eredetileg is azok voltak-e. vagy — mint azt Esztergommal kapcsolatban Schünemann feltété25. Budapest Tört. Oki. Emi. I. 126.

26. Esztergomban eredetileg. 1299-ig, nem találunk 12 esküdtből álló tanácsot. Schünemann ugyan azt állította, hogy mindig 12 tagú tanács kormányozta a várost, hipotézisét azonban nem tudta megnyugtatóan bizonyítani, (op. cit. 74. skik.) — Zágrábban a fenn. 23. j-ben idézett adatok szerint 8 tagú tanács állott a maior ville mellett.

27. Pl. az 1230-as szatmár [németi] (S. ENDLICHER: 427: villicus); 1231. évi valkói (Ibid. 434, maior ville): 1234-es verőcei kiváltságlevelek (Ibid. 443. villicus) — A iudex elnevezés általában későbbi. HÓMAN B. : A magyar városok az Árpádok korában (Bp. 1908 ) 86. A villicus elterjedésére számos adatot lehetne még összegyűjteni.

Megjegyezzük, hogy KLAUS-DETLEV GROTHUSEN kiváló zágrábi monográfiájában azt állítja, hogy Hómannaik előbb idézett, és általunk is adatokkal alátámasztott felfogása (villicus korábbi, iudex későbbi) téves, mert vegyesen használják. (Entstehung und Geschichte Zagrebs bis zum Ausgang des 14. Jahrhunderts. Ein Beitrag zum Städtewesen Südosteuropas im Mittelalter. Osteuropastudien der Hochschulen des Landes Hessen, Reihe I. Giessener Abhandlungen zur Agrar- und Wirtschaftsforschung des Europäischen Ostens, Bd. 37 (Wiesbaden 1967) 142—143). — Kétségtelen, hogy a különféle oklevéladók, köztük maga a király is, valóban vegyesen alkalmazták a város fejének megjelölésére a különféle címeket, azonban a város maga. saját okleveleinek intitulatio-jában következetes, s így állíthatjuk, hogy az idézett városoknál korábban maior ville, ill. villicus, később iníkább iudex vált szokássá. A nem városi kiadványok többségére is ez áll. Később a villicus a falubíró címévé szűkült le, és talán ezéirt is változott meg a városoknál a cím. Hogy ennek a pecsétfeliratok változásával is kapcsolata lenne (1. fenn), egyelőre nem lehet igazolni.

28. ZOLNAY L. : Az esztergomi latinusokról. Annales Strigonienses, 1 (I960) 161—02. — GY.

SZÉKELY: Wallons et italiens en Europe centrale aux Xle—Xlle siècles. Annales Univ. Scient. Bud. de Rolando Eötvös nominatae. Sectio Hist. 6 (1964) 7—12. — Hozzá kell tennünk, hogy az 1270-es fehérvári oklevélben említett Fredricus bizonyára nem a német Friedrichhel. hanem a francia Frédéric-kel azonos, a bíró Egyed keresztneve szintén francia hatást enged feltételezni.

29. V. ö. pl. G. ZELLER: Les institutions de la France au XVIe siècle (Paris 1948) 38—39. — K. PLANITZ; Kaufmannsgilde und städtische Eidgenossenschaft in niederfränkischen Städten im 11. und 12. Jahrhundert. Zeitschrift der Savigny-Stiftung für Rechtsgeschichte, Germ. Abt. 60 (1940) 56—57, 62. — U. ö.: Die deutsche Stadt im Mittelalter (Graz—Köln 1954) 118—22, 298—99. — F. PETRI: Die Anfänge des mittelalterlichen Städtewesens in den Niederlanden und dem angrenzenden Frankreich. (Studien zu den Anfängen des europäischen Städtewe-157