Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)
Kubinyi András: Székesfehérvár középkori oklevéladása és pecsétei
előttiekkel megegyezik-e. 1270-ben ugyanis a város fejét bírónak, jude:r-nek nevezték és mellette 12 tagú tanács működött. Azokban a városokban azonban, amelyek Fehérvár kiváltságát kapták a királyoktól (Nagyszombat 1238, Nyitra 1248, Szatmár 1271, Sopron 1277), a város vezetőjét a privilégiumok nem judex-nek, hanem villic«s-nak nevezik, aki mellett a nyitrai szabadalomlevél 12 esküdt választását engedélyezi. 2o Ezekből arra kell következtetnünk, hogy — tekintettel Nagyszombatra — a fehérvári tanács már 1241 előtt 12 esküdtből állott, fejét azonban nem judex-nek, hanem villicus-nak nevezték. A villicus felváltása a bíróval nem sokkal 1270 előtt következhetett be, mert néhány város még a hetvenes években is a korábbi fehérvári kiváltság alapján villicus-választási jogot kapott. A villicus szereplése nem lehet véletlen. Feladatköréhez ugyan hozzá tartozott már a bíráskodási jog is, mégsem bírónak hívták. A kérdés jobb megvilágítása végett Buda történetét idézzük. Ezt a várost 1264-ben — közvetlenül a bíróválasztási autonómia elvesztése előtt — egy Péter nevű villicus kormányozta. Pétert polgártársai az 1244-ben IV. Béla által a Budára áttelepítés előtt a pestieknek adott aranybullás kiváltságlevél értelmében választották meg, amely engedélyezte egy ’maior ville’ választását, akinek bírói joghatóságát is elismerte.2! A maior ville és a villicus tehát szinonim fogalmaknak látszanak, amit különben a Du Cangenál idézett franciaországi források is megerősítenek.22 Maior ville-t találunk — többek közt — Zágráb élén is. Az oklevelek míiíuíatio-jában 1322-ig találjuk meg. Egy ízben (1291) maga a király nevezte villicus-nak.23 Közismert továbbá, hogy Esztergom első oklevelei 1255-től maior ville-nek nevezik a bírót, és csupán 1272-ben először judex-nek. Más forrásokban azonban később is előfordul villicus formában.24 Esztergom szintén latin város volt, sőt bírája magát — a fehérváritól eltérően — még 20. V. ö. FÜGEDI E. : Városprivilégiumok op. cit. 26—27 , 62—63 és az ezekhez tartozó jegyzeteket. Megjegyezzük, hogy DEGRE ALAJOS 1968. május 13-án az Alba Regia napok alkalmával tartott előadásában kétségbe vonta, hogy a fehérváriaknak megvolt-e a bíróválasztási szabadsága, hiszen az 1237-es oklevél 1496-os átirata ezt nem említi. Az említett átirat azonban a zsitvatői vámperben kiadott itéletlevél, amelyben a városok vámmentességi kiváltságának érvényéről volt szó (v. ö. a vámperre részletesen: KUBINYI A.: A városi rend kialakulásának gazdasági feltételei és a főváros kereskedelme a XV. század végén. TBM IS (1963) 203), tehát nem volt szükség a városi kiváltságlevelek minden pontját átírni. Valóban az 1237-es kiváltságlevélnek csak tartalmi kivonatát nyújtja az itéletlevél, megjegyezvén róla, hogy az tartalmazza „in se omnes prerogativas et Ubertates ipsis civibus Albensibus concessas, inter cetera in principio erlrm littere exprimebant...” Ezekután az 1496-os oklevél átveszi az 1237-es kiváltságlevélből a Szt. Istvánra történő hivatkozást, és megjegyzi, hogy a polgárok közismert szabadságához IV. Béla hozzájárult, Ugyanebben az itéletlevélben találjuk meg különben IV. Béla királynak az esztergomi örmények számára 1243-ban kiadott kiváltságlevelének egy 1435-ös oklevélbe foglalt kivonatát. Ez az oklevél hasonló szavakat tartalmazott (a kiváltság közismert) mint a fehérvári kiváltságlevél, és itt is a többi közül (inter cetera) csak a vámkiváltságot írták át. (Ol. Ft. Pozsony v. lt. 2173. sz.) Új jelzetét lásd 7. jegyzet. A nyitrai 1249. évi privilégium is azt mondja: „ut uillicus ex se ipsis qui pro tempore fuerit constitutus, omnes causas ...ad instar ciuiurn Albensium... cum duodecim iuratis debeat fine debito iudicare” . . . (S. L. ENDLICHER: Rerum Hungaricarum monumenta Arpadiana (Sankt Gallen 1849) 499. Keltezésére: SZENT PÉTER Y I.: op. clt, I. 8851. sz.) Véleményünk szerint az „ex se ipsis... constitutus” kifejezést „maguk közül választott”-nak kell értelmeznünk az 1271-es szatmári és az 1277-es soproni privilégiumok mintájára (v. ö. FÜGEDI E.; városprivilégiumok... op. cit. 86. o. 65—66. j.) és mivel ez megegyezik a nagyszombatlak jogával is, nyugodtan feltételezhetjük, hogy azok nem csupán a vámmentességi kiváltságot vették at Fehérvártól. (S. ENDLICHER: op. cit. 444—47). 21. Budapest Történetének Okleveles Emlékei I (Bp. 1936) 42. — KUBINYI A.: Buda város... op. cit. 125—28, 138. O. 204. j. 22. DU CANGE: Glossarium mediae et infimae latinitatis. VI (Paris 1846) 832. 23. J. TKALCIC : Mon. hist. 1. r. civitatis Zagrabiae I (Zágráb 1889) 65—66, 67, 100. — 1324-ben már iudex: u. o. 109. — Egyébként nem polgári eredetű forrásban már korán nevezik iudexnek. 24. V. ö. K. SCHÜNEMANN: Die Entstehung des Städtewesens in Südosteuropa (Südosteuropäische Bibliothek X (Breslau u. Oppeln é. n.) 76. skk. 156
