Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)
Degré Alajos: Székesfehérvár városi joga a középkorban
látozott nemesi tulajdon védelmére is a különböző elővételi és visszavételi jogok, megkínálási kötelezettségek stb. Természetesen nem állíthatjuk azt, hogy a fehérvári polgári jogban kialakultak mind e kötöttségek, melyek kiépülése a nemesi magánjogban évszázadokat vett igénybe. Kétségtelen azonban, hogy a végrendelkezési szabadság nélkül a tulajdon kötöttebb, kevésbé hitelképes, kereskedő számára nehézkesebb volt. Ezért nem volt kívánatos az új városok számára az oly nagy tekintélyű Fehérvár magánjogát mindenestől átvenni és ezért kérte és kapta 1277-ben Sopron is, amely egyébként Fehérvár magánjogát vette át, külön privilégiumként a végrendelkezési jogot polgárai számára. Ezért nem biztosítottak a római jogi fellebbezés kialakulása után sem a fehérvári jogok egy részét átvevő városoknak fellebbezést Fehérvár város tanácsához, holott 1328-ban a Sopron jogát (tehát a végrendelkezési szabadsággal megfejelt fehérvári jogot) átvevő Kőszegnek kifejezetten előírták, hogy ha a bíró nem tud megnyugtatóan dönteni, terjessze a pert Sopron polgárai elé. A királyi háramlási jog kizárása és a végrendelkezés szabadsága tette kívánatossá a XIV. század elején Buda város jogát, ezért kérték és kapták a XIV. században kiváltságolt városok a budai jogot. ; A városok közös fellebbezési bírósága lassan, és több zökkenővel alakult ki. Fehérvár megkísérelte a tárnoki szék munkájában való részvételt, pereket vitt elébe, ülnökét is kiküldötte oda. Minthogy azonban a tárnoki szék is elsősorban a budai jogra támaszkodott, ez idegen terület volt Fehérvár számára. Mikor 1383-ban az első városi ülnökök megjelennek a tárnoki széken (Pozsony, Sopron és Nagyszombat küldöttei) és biztosítják, hogy a városi jogot nem ismerő tárnokmester a városi szokás figyelembevételével ítéljen, majd 1402-ben, mikor a fenti városokon kívül Lőcse, Kassa, Eperjes küldötte is bírótársa a tárnokmesternek,23 Fehérvár küldöttét hiába keressük köztük. Mikor pedig állandósul 8-ban a tárnoki székre ülnököt küldő városok száma (Buda, Kassa, Pozsony, Nagyszombat, Sopron, Bártfa, Eperjes és Pest)2* Fehérvár végleg kimarad közülük és néhány más várossal együtt a jogilag képzettebb személyekből álló, de városi ülnököket nem alkalmazó személynöki szék dönt pereiben mint fellebbezési bíróság. Ennek következtében Fehérvár a későbbiekben sem vált részesévé a tárnoki szék gyakorlatában kialakult városi jognak, az úgynevezett tárnoki jognak,25 ami a gazdasági életére kétségtelenül hátrányos hatást gyakorolt. Ma sem tudjuk azonban még, a középkor későbbi évszázadaiban milyen magánjogi jogszabályokat alkalmaztak Fehérváron és ezek miben különböztek a tárnoki jogtól. Ennek megállapítása nagy munka lenne, de megérné a fáradságot.* 23. FÜGEDI E.: op. cit. 69. 24. 1514: III. te. 1—2 §. 25. WENZEL G.: A XV. századi tárnoki jog (Bp. 1878). * Ezen tanulmány előadásként elhangzott a székesfehérvári Történész Ülésszakon 1968 májusában. 148
