Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 14. (Székesfehérvár, 1972)

Koller, Heinrich: A székesfehérvári királyi trónus kérdése

alapján azonban Karnburg-ot keltaAllir központnak kell tartani.30 Más nézet szerint Kamburg-ban egy népvándorláskori uralkodói központ volt, ami éppenséggel karolingi is lehetne. A szertartás kérdéses részlete lényege szerint lehet római előtti, germán, szláv, Vagy frank is. E kérdéssel már a középkori források is foglalkoztak, s amelyek már a XIV. században a Conversio Carantanorum et Baguariorum-ból akarták megfejteni Karinthia őstörténetét.31 A zavaros, kusza forrásviszonyok túlságosan gazdag modern irodalmat hoztak létre, amelyek főleg Karnburg-ban a Fürstenstein-on lejátszódó jelenettel foglalkoznak.32 Számunkra azonban ez a szokás nem fontos. Bennünket elsősorban a Maria Saal mellett a hercegi trónszéken folyó események érdekelnek, amelyeket világosan el kell különítenünk a szertartás első részétől.33

Az ünnepségeknek ez a fejezete mind ez ideig kevés érdeklődést váltott ki, mivelhogy erről a középkori történetírás nem sokat említ. Talán a XII. század néhány homályos és kurta adata vonatkozik erre, amint azt már Moro is kiemelte.34 Pontosabb adatokat mond el a XIV. század elején Johann von Viktring.35

A trónszék előkerülési helye és anyaga alapján a kora középkorból, vagy a virágzó középkor elejéről kell, hogy származzon. Alakjából arra lehetne következtetni, hogy előképeit, előzményeit a Földközi tenger keleti tájain kell végső fokon keresnünk. Ez a szimbólum valószínűleg a kereszténység közvetítésével kerül nyugatra. Ha hiányoznak is az egyértelmű ismérvek, mint például a már említett hét lépcsőfok,36 mégis gondolni kellene a zsidó tradíció távoli hatására, ami megváltozott formában, de a Karoling-korban kimutatható.37 Ebben a korszakban az antik világot is felfedezték, és ahhoz tartozóknak érezték magukat az emberek. Ily módon az antik maradványok hirtelen megbecsültekké váltak. így többek között a Karnburg-i templomot sok római spoliummal díszítették. Ez azt a törekvést árulja el, hogy e korszak a római tradíciókhoz kívánt fűződni.38 De római kövekből készült a hercegi trónszék is! Ezért javasolta legutóbb Moro, hogy a trónszéket karinthiai Arnulffal kell összefüggésbe hozni.39 Mivel ennek az uralkodónak trónraültetéséről kifejezetten említés történt,40 így Moro igen megalapozott kutatásaira épített hipotézise a lehet30. KRANZMAYER, E.: Ortsnamenbuch von Kärnten. I. Archiv für vaterländische Geschichte und Topographie 50 (1956) 24., 140, valamint Archiv. . . op. cit. II. 51 (1958) 115. Karnburg helyneveihez még: KÖBLER, G.: burg und stat — Burg und Stadt? Historisches Jahrbuch 87 (1967) 305 skk.

31. IOHANNES: MGSS in us. sehol. 36, 293. A karolingi idők írásbeü forrásainak felhasználása a XIV. századi érvelések alapján azt bizonyítják, hogy mind a hagyományozás, mind pedig a tradíció megszakadt és ezért a XIV. század szokásait nem lehet kritika nélkül elfogadni.

32. MORO, G. : Zeitstellung. . . op. cit. 96 skk.

33. PUNTSCHART, P. : Die Herzogseinsetzung und Huldigung ln Kärnten. (1899) 100.; MORO, G.. ZeltsteUung. .. op. cit. 97.

34. MORO, G.: Zeitstellung. . . op. cit. 106.

35. IOHANNES: MGSS in US. sehol. 36, 292.

36. L. 16. jegyz.

37. EWIG, E.: Zum christlichen Königsgedanken im Frühmittelalter. In: Das Königtum. Vorträge und Forschungen 3(1956) 12 skk.; STEGER, H.: David rex et propheta. Erlanger Beiträge zur Sprach- und Kunstwissenschaft 6 (1961).; GRAUS, F. : Volk, Herrscher und Heiliger im Reich der Merowinger (1965) 344 skk.; WOLFRAM, H.: Intitulatio. Mitteilungen d. Inst. f. österr. Geschichtsforschung, Ergbd. 21 (1967) 11 skk.

38. V. ö. HÜTER, F.: Handbuch der historischen Stätten, Österreich. 2 (1966) 234.

39. MORO, G.: Zeitstellung... op. cit. 103,

40. Annales Vedastínl. MGSS in us. sehol. 12, 64: „in regni solio ponunt.” Lehetséges, hogy a mondatot csak átvitt értelembe kell érteni. A forrásokat összegyűjtötte; BÖHMER, J. F.— MUHLBACHER, E.: Regesta Imperii 1., 2. kiad. Az előszót írta: BRÜHL, C.—KAMINSKY, H. (1966) n. 1765.

11